Új Nap!

Új nap kezdődött mikor

reggel  felébredtem,

elfeledve minden rosszat,

mert érzem,hogy lélegzem.

A múlt fájdalma ,még

mindig él szívemben,

de a mostani boldogságért,

mind ezt elfeledem.

Kis Unokám mellettem alszik,

hallom halk szuszogását,

átölelem karommal, és

féltőn vigyázom álmát.

Boldog vagyok,hogy élek,

s mi még együtt lehetünk,

a jelen a fontos és ,hogy

együtt dobog szívünk!

Természet, te drága kincs
Amihez hasonló sincs.
Virágaid ontod,
Arcomról a gondok
Suhanva elrepülnek.
Zordon hideg télnek
Immáron vége!

Langyos eső mossa
A földet, s a Nap ma
Nyűglődve felnevet.
Gondja ma rengeteg.
Yetik otthonában
Fa nem kell honában,
Ugyanis ma Nap fűt.
Végre hoz sok derűt,
Ahogyan elűzi
Langy esőt a szűzi
Lágy meleg sugara,
Aranyló fénysávja.
Tavasz! Ó! Te drága!

2010.05.02.

Ahogy a zápor, és a szél,

Szó nélkül, szépeket beszél.

Maradj csöndben önmagad,

Símogasd meg, az ágakat.

Amennyit úgyis, annyit érszz,

Nem leszel több, ha csak beszélsz.

Olyan légy, mit a szívverés,

Ritmusa nem sok, nem is kevés.

Ismerd meg hibáidat, bánd a bűnt,

Nekivánd, ami messze tünt.

Vedd végre észre, hogy ki vagy,

S ahhoz örökre, hű msradj.

Egy érzőn, ahogy a kék hegyen.

Élned egyedül, csak így lehet.

Sebők Árpád                    08/21/2013

Ki motoz, ki perceg, tán a szú az, ki rágja a perced

Akár rövid, akár hosszú, nem bosszú

Semmi más, csupán az elmúlás

Apró lyukacsos lesz a nerced, ha a moly, komoly kárt akar neked tenni,

Mert, nem szeret téged bennelátva lenni

Lenni, vagy,

Nincs vagy, hisz, itt vagy

Látlak, érezlek, lüktet a véred, s, ha megéred, megérem,

Hogy megértük egymást, és ha együtt,

Akkor a megértés jegyében, jegyével

Utaztuk le a kifizetett, megfizetett utat

Ne aggódj akkor se, ha eljő, az aggkor,

ez az, amit egykor reméltél,

S, Istentől, oly sokszor könyörögve kértél

Éltél

Nincs időnk élni.
Nincs időnk félni.
Nincs időnk égni.
Nincs időnk érezni.

Nincs erőnk kérni.
Nincs erőnk adni.
Nincs erőnk nézni.
Nincs erőnk látni.

Nincs kedvünk szórakozni.
Nincs kedvünk mosolyogni.
Nincs kedvünk ordítani.
Nincs kedvünk változtatni.

De van erőnk sóhajtozni.
Van erőnk belenyugodni.
Van erőnk bánkódni.
Van erőnk tétlenkedni.

El kéne a változás.
Arcokon a ragyogás.
Valami mozgás.
Akarás, sikert aratás.

Semmihez sem késő még!
Akarjunk megváltozni!
Egy jó gondolat is lehet elég!

Eltiport múlt
Megkövezett jelen
Egykoron őserő dúlt
Most megfagyott mind e helyen

Elsodort szófordulat
Megkavart mondatok
Talány e fordulat
Kémikus oldatok

Megszaporázott szavak
Értetlen mondatok
Nyárban úszó havak
Részeg vagyok mondhatom

Elmúló kényszerek
Ölelkező barátság
Csillogó ékszerek
Világszintű adottság

Szuperhőssé képzelet
Legyőzhetetlen bátorság
Az idő már mérgezett
Elvakító bágyadtság

Kábultan forgó föld
Ingerektől a falra mászok
Nem kenyerem nekem a zöld
Részeg vagyok inkább hányok

Elmúlt percek órák
Fagyos sorok, ódák
Hibátlan hibák, tökéletes
Messze még az út, a célegyenes.

Vésnek együtt, egymásért
Szívük egyként dobban a lapra
Szemük fényét adnák a hatásért
Vakon néznek, de nem látnak bele a Napba.

Apró dolgok, rímek, sorok
Mint alkoholistának sörök, borok
Éltető elemmé váltak, egybenőttek
karcolnak, de úgy érzik, nem fejlődtek

Pedig haladnak, bár nem érzik
Nem látnak át a szitán
Ilyentől a szívem vérzik
Nem nézik vissza, milyen volt a nyitány

Milyen volt az első sor, mit leírtak
Amivel egy egész oldalt telesírtak
Amivel egy lapot telemosolyogtak
Az ösvényt, melyet ők maguk tapostak

Lassan, de biztosan célba értek
Kevesen bíztak bennük, titkolták
Egy vonással nagy ütést mértek
A határozatlanságot végleg kiirtották

Most már büszkén írnak
Rímekkel jól bírnak
Fogalmazni már nem nehéz
Leírják, mit gondolnak, ennyi az egész

Vágyakozó tekintettel nézek fel az égre,

Válaszokat keresve az élet miértjére.

Elhalványul a sok Csillag és a Hold is hallgat.

Ők sem tudják megmondani, mit hoz majd a holnap.

Tudom az az élet rendje, hogy születnek újak,

Értem, hogy a leáldozott életek elmúlnak.

Azt az egyet viszont mégsem tudom elfogadni,

Hogy az igaz embereknek, miért kell korán halni.

Istenem ott fenn a mennyben hozzád fordulok most,

Mivel választ kérdésemre még senki sem adott.

Mondd meg Uram, mi végből is vagyok e világon,

És a célt mit nekem szántál, vajon megtalálom?

Tótágast állok a világban

Nézi az Isten, milyen világ van

Nincs benne szégyen, sem tisztelet

Csupasz kezével pumpálja nesztelen

Meztelen szívemet

Lefelé nézek szüntelen

Így tótágast állva, a lenn, fenn terem

Az idő is zavarát mutatja

Kinek mennyi jár még

Tik-tak, így kutatja

Be, avagy kiméri

Oly mindegy kegyetlen

Egy, csak egy élet van

Értitek, egyetlen

Tótágast állok a világban

Nézi az Isten, milyen világ van

Nincs benne szégyen, sem tisztelet

Csupasz kezével pumpálja nesztelen

Meztelen szívemet

 Mysty Kata     

A folyó

A folyó két partja ;
Te meg én!
Víz tükrén
áradó napfény.

Szerelmünktől duzzad,
medréből kilép , majd
visszatér csöndesen
 útjára még.

 Széltől hullámzó habja
hangulatok visszhangja.
Egy-egy kavargó örvény
 karjait  nyújtja.

Átívelő hídján szurkolók,vagy
ellendrukkerek..
Figyelő szép szemek ,
irigy csak egy , tuti

  hekkered!  

     Mysty  Kata:

       Életünk

 Homokfutás életünk,

Sok mindent ...

Ó, te szegény roncsolt

 lelkem

Oly sok mindent

 elvesztettem

S, mostanra,

mit az élet ellopott

Lettél te ily fakó,

s

 megkopott

Lanjrut sg mngguTrex color bandotEa + Ab =n2.inn.n3469515~567.0123A1380~678.1234A2398~234.7890A2406~123.6789A6202~345.8901A9671~234.7890A0656~123.6789A3327~901.4567A9522~789.2345A5628~789.2345A8568~789.2345A7993~678.1234A1017~456.9012AAa + Cb =inn.n2.inn+1406602~49.01.67A9671~38.90.56A0656~61.23.89A3327~38.90.56A9522~83.45.01A5628~61.23.89A8568~16.78.34A7993~83.45.90A1017~72.34.90AKress As = 2490Ca Eb =inn.n2168210~27.89 bk 02e4067~61.23 bk 71e4830~05.67 bk 56k9336~27.89 bk 27e7921~27.89 bk 22k4001~83.45 bk 28e9980~05.67 bk 68k4335~49.01 bk 93k7595~27.89 bk 17e2507~27.89 bk ??

Élet

De jó, de jó menni a dombra.
Párosan, mindent feledőn.
Kéz a kézben andalogva.
S virágot szedni a dombtetőn.

Beszívni tüdőnkbe a tavasz
édeskés, émelygő illatát.
Egymás szemében megfürödve
S benne meglátni a csodát.

Elmerülni benne gyönyörtől,
s mámortól ittasan, részegen.
Bódulattal adózni örökkön
a kéjnek, mi tombol a vérünkben.

Sietve lépkedünk felfelé.
Kezünk szorosan kulcsolva.
Hova vezethet a messzeség?
Ki lesz, aki majd megmondja?

Élet

Kegyetlen, sivár és kopár világ.
Hova az ember csak meghalni vágy.
Ott bolyong lelkem, mint számkivetett.
Megrágott, s kiköpött már az élet.

Napra nap jön el, és éjre jön éj,
Már semmi sincsen, amit remélj.
Fogynak az órák és telnek a percek.
Azt mondták egyszer, jobb lesz a helyzet.

Vártam, és vártam, hogy történjen valami.
Csupán csak most is átvágott valaki.
Bíztam, most más lesz, boldogság vár majd rám.
Helyette nem várt más, csak az a rút magány.

Mikor ' dombok felett felkelt a nap

Szobám ablakából megláttalak

Tudtam, hogy szeretni foglak nagyon

Akkor születtünk a domboldalon

Mikor hajadon megcsillant a fény

Tudtam, Isten küldött, hogy jöjj elém

Egyszeri volt, örökös pillanat

Kezed köldökzsinór, élet a szavad

Szerelmet ígérve,hűséget fogadtál,

szerelmes szavakkal,magaddal ragadtál.

Forró szorításod,repített fölfele,

bariton hangod szállt,akár a lágy zene.

Szemedet lehúnyva,csókoltad az ajkam,

ziláló testemet,s lelkem,Neked adtam.

Remegve vártam,hogy ölembe,magot vess,

a gyönyörök útján,egyedül Te vezess!

A csoda megtörtént,alig mertem hinni,

szerelem mámorát,akartam még inni,

inni és remélni,hogy örökké tartson,

közös életünkben,minket összetartson.

Ha csak az anyagmegmaradás törvényét vesszük figyelembe, akkor ez a kis vers is bizonyítja, hogy mint anyag is léteztem és a másik bizonyíték az, hogy fizikailag a jelenben is itt vagyok.

Számomra nem titok...

Én voltam!

Én vagyok!

Én leszek!

Még akkor is,

Mikor hamuvá esek szét.

Mert örök a lét, s itt hagyom

Lenyomatom, mi nem más,

Mint sok - sok aprócska atom.

2005. december 13.

Isten...

Hiszem, tudom, hogy létezik!
Hiszen nap mint nap érkezik.
Találkozom minden nap vele,
Ő a Világegyetem feje!

Ő az, ki fodrot rak a patak vizére.
Hósapkát a hegyek tetejére.
Virágba borítja tavasszal a rétet,
S eteti a dongót, darazsat, méhet.

Bárányfelhőt fest a kéklő égre.
Esőt permetez a szomjazó földre.
Ő ad a csigának házat, s mázat,
Mivel kifesti a csiga a házat.

Ő bontja szirmait a virágnak.
Szárnyakat ad lepkének, s bogárnak.
Csillogó színes ruhát a madaraknak,
Millió lábat a dübörgő hangya hadnak.

Könnyed gördül

arcod érző bársonyán,

szemedben csillan,

áttörve az éj homályán.

Sírsz.

Siratsz és siratod magad.

 Döntöttél,

álmaid elhagytad.

A józan észre  hallgattál.

Álmodtál?

vagy csak a szépre, a jóra,

a szerelemre

vágytál?

Oly mindegy már,

töröld le könnyeid,

feledd álmaid!

Döntött a józanság,

a való világ,

temesd az álmokat,

temesd a vágyakat!

Töröld le könnyeid!

Mosolyogj!

Nézd!

Rád nevet a világ,

várnak rád az új csodák,

De vigyázz!

Zárd be most szíved,

dolgod némán tedd!

Utunk végén járunk,

égbe szállt álmunk,

 állítsd fel keresztem

s tedd azt

élő,

érző

lelkemen!

 Jajj-szavam ne halld,

ne éld meg szégyenem.

Homályba veszik szép szemed fénye,

ajkad ízét számról könny mossa le.

mosolyod színe fakul arcomon semmivé,

 éltető szerelmünk lesz az enyészeté,

elveszett simogató mozdulatod.

Ne nézz rám!

Akkor szenvedésem nem látod.

Ne nézz vissza!

Akkor nem fáj  köddé vált álmod.

Fázom,

lelkem vetkőztetted meztelenre,

szögeid szaggatják húsom.

Fázom,

letépted álcám, multam meztelen,

bújnék hozzád, így piszkosan, véresen.

Fázom,

kioltottad tüzem, a parázst taposod,

keresztem törött vállamra rakod.

Fázom,

metsző hideg jeges szél vág arcomba,

cipelem magam, s téged, fel a dombra.

Fázom,

koponyákon járok, élő, síró lelkeken,

kálváriám - mert megszülettem - végtelen.

 Az idő

felfoghatatlan módon

végtelen,

halott homokszemek peregnek,

megállitani őket

lehetetlen.

a nincs tovább is a

holnapba

torkollik,

a lehetetlen is

- megtörténve-

elmúlik,

és, hogy mégis győzz

az idő fölött,

csapj az üvegbe!

fájni fog?

talán,

de nem számít,

a

múlt idő vére

folyik

halott kezedre.

 Jézusnak könnyű volt

/vagy csak könnyebb?/

a jövőbe látott,

s ha jól gondolom

én csak a múltat láthatom,

/ha nem szégyenlem/

de ha végignézem

-Isten látja igazam-

nekem könnyebb döntenem,

azt hiszem

/úgy érzem/

Döntöttem !

Gondolom sokan feltették már magukban a kérdést. Mi végre születik az ember? Mi a küldetése? Nos én megpróbálom megadni a választ.

Mi végre....

Mi végre? Mi végre?
Születtem én,
Ezerkilencszázötvenkettő telén.
Mi végre Istenem? Mi végre én.

Szerelem gyümölcse voltam?
Ami elmúlt és ott fekszik holtan a porban.
Vagy, a test kívánsága?
Amely anyámat ágyba csalta?

Mi végre? Mi végre?
Születtem én,
Ezerkilencszázötvenkettő telén.
Mi végre Istenem? Mi végre én.

Barátaim tudjátok mi a szeretet?

A szeretet...

A szeretet lelki lehelet.

A lehelet élet.

Szeretet nélkül az ember,

Sohasem élhet.

2009.december 25