Ó, hát köntösödbe öltöztél,

Te varázslatosan szép fenyves,

Tudom, mit úgy vársz már: a Kikelet,

Mely felolvasztja örökzöld szívedet...

P örölök magammal hétfőn, új hét, kell egy terv,
L átom kedden, még semmi sem készült el,
A ztán szerdán még jobban pörgök,
C édulák még mindenütt, ó már csütörtök!
I nnom szabad csak péntek, léböjtnap,
D alol a szívem szombaton boldogan,

A ngyalokat és Istent köszöntöm vasárnap!

Á  rnyékom légy,
L  egyél a fény,
M ely utamon elkísér.
O ltalmat adj, ha jön a sötét,
S emmi ne álhasson közénk!

ZS oltárokkal szállok az égben

U   tamon Zsuzsannákat köszöntök,

ZS ákomba szeretetet teszek,

A   zután csodás csokrokat kötök.

N  álad teszem ke a legszebbet,

N  em hervad el soha,

A  ranyozza be illata névnapodat!

K ergeti macska az egeret,
Ü gyesebb győz, vagy aki gyorsabb?

R avasz a macska, de egér nevet,
T alált egy lyukat gyorsan.

S árba süppedtek lábaim...

Z álogban tartja a múlt,
I ngoványos talajra térni?
L átod, milyen veszélyes az út?
V álaszthat vajon az ember mindig?
Á lmaink minket vagy mi válasszuk álmaink?
N apsugarak, ha ránk tekintenek,
U tunk jól válasszuk meg, mert
S árba süppednek lábaink,
Z átonyra futnak álmaink.

D oktor úr, ha megvizsgál

O kos nagyon, úgy ám!
N átha, láz, köhögés elszáll.
Á m egy valami kifog eszén,
T anácstalan, ha szerelmes az egyén.

L ekéstem a járatom,
U tam meghíúsult,
K iabáltam, várjatok!
Á m senki se hallott.
C éltalan kóborlok tovább,
S étálok,  röpke életem útján...

D una partján emlék kísért,
Á tölel, a múltról mesél.
N álad járok gondolatban, tudom
I déztél arcomra megannyi ráncot
E lfelejtem mégis a bánatot
L ejtek veled egy búcsú táncot.

A ltatódalt dúdolgatok néked
L átom, pilláidra álmot csen az éjjel.
F ehér paripa, tündér, óriás,
R eád vajon ma melyik vigyáz?
É n is elfáradok, elalszom veled,
D unnával takarlak be életem.

V alahol szerelem dúdol,
A lvó hóvirág ébredez,
L ejátsza lassan lemezét a tél,
E lmegy, nem fecsérli már erejét.
N apsugár felváltja hamar,
T ovább áll, legyőzi a tavasz,
I bolyák csokrait csodálhatjuk,
N aplementét megbámuljuk.

B aromfiudvar harsányan nevet,
R emegve röfög a koca,
Ú jra malac lesz a vacsora...
N em kegyelmez a gazda szíve,
Ó lad a tortól nem véd meg.

K opog szívem börtönén egy érzés
O rgonavirág illatú emlék, kérdés,
N em tud többé bezártan élni,
R ácsok mögött reád gondolni,
Á tölelne inkább szabadon,
D émoni láncát elhagyná valahol.

B logok, mindennapi életünk,
Á lmodunk, ábrándot kergetünk,
L átjuk mi történik egymásnál,
I smerjük szívünk dobbanását.
N élkületek üresebb egy nap,
T átongó űrt, hiányérzetet hagy.

B átortlan szólítasz meg,
E gy csokor a kezedben...
N e félj, mit nem tudsz kimondani,
I  tt van, elmondják majd szirmai.
G ondolataid már ismerem,
M esél szemed, mosolyod,
U gye te is azt érzed?
S emmi más nem fontos,
Z árjuk ki most a világot!

L emenő Nap fénye

E lmúló szerelem

V irradó reggel

E lmúló szerelem
N élküled élek
T elnek az évek
E gyszerűen félek...

R ólad álmodtam,
E gyekké váltunk,
G azdag voltam,
I  gen, gazdagok voltunk...
N em akartam felébredni,
Á lmom azonban elröppent,
L átott a Nap mosolyogni,
D e egy könny elcseppent...

G únyos arcodon mosoly,
E lhagysz? ugyan mit gondolsz?
R eád meddig várok majd,
G ombóccal a torkomban?
E lfeledlek én is hamar,
L etérőnél, ha jobbra tartasz,
Y elágazásnál elmegyek balra.

J  égcsap lóg
O rdít a hideg
R eccsen a hó
D eres az életem
Á táztak álmaim
N apfény jöjj, melegíts!

E lviszlek a csodák országába

L elkünk szállhat szabadon

E lviszlek Isten világába

K örül vesznek az angyalok.

B ékesség tölti el szívem

E lhagy a bánat, a harag,
R ág találtam, áldj meg Istenem
T emplomból hallik a harang.
O ldozd fel Uram a lelkemet,
L átod minden lépésemet,
D önts eképp életem felett.

D ézsából ömlik az eső

E lvesztettem az eszem

Z okog helyettem az idő

S iratja elvesztett szerelmem

Ősi szenvedéllyel keresem.

V ágtázik egy szilaj csikó,
I llatos zöld mezőn által,
L egelészett, s most boldog,
M ezőn, erdőn át szárnyal.
O ly korláttalan, oly szabad,
S örényén vidáman csillog a nap.

P ipacsok közt nefelejcs

Á rván áll, kéken, csendesen

L átod? elmentél, szívem mégse felejt.

H allod e szívem sóhaját?

A mikor reád gondolok?

R ólad régóta álmodok,

L átom, ahogy létezel,

A hogy engem forrón átölelsz

M a nem, de holnap tán igaz lesz.

E mlékeid közt keresgéltem

R ám talált egy régi érzelem

I gen, véled voltam és te vélem,

K eringőt jártunk egy szédült éjjelen.

C iripelt a tücsök a nyárban,

I bolya volt csupán szerelmünk,

C iripelt a tücsök az éjszakában,

E lhervadt, hamar messzerepült.

R ád mégis úgy emlékezem,

Ó rákig bár, de szép volt életem.

A merre vezettél engem

L áthatták szerelmünket

E lszaladtak az évek

X ilofon, játszd le életünket!

J avában alszol még

Á lmod nem rólam szól

N em láttalak rég.

O daül mellém a vágy

S okat gondolok rád.

O ldalamon sétál emléked,

P öröl velem a felejtés,

I llúzió csak, mit hiszek,

K önyörtelen az ébredés,

A mióta csak elmentél.

Beborul megint az ég,

Ránk tör az égi harag,

Újra felüvölt a szél,

Tompán szól a harang.

Ugyan ki győzhetne le?

Sor végén áll még a tavasz,

Zord időnek csak túlélője vagy.

B okrétában rózsát hoztál,

R ózsák között vallomást,

Ú gy öleltél, hogy elmondani

N em tudom, mert nem lehet,

Ó hatatlan megigézted szívemet.

A lkonyatkor a csillagok előjönnek,

P irkadatkor homályba vesznek,

O lyan ez, mint az álmodás,

R epülsz, majd a Földre szállsz.

E lköszön lassan a tél,

F ák ágai virágba borulnak,

R ánk süt újra a fény,

A ranyban fürdik a hajnal,

I llatok tengernyi vizében,

Mossa Hold arcát az éjjel.

S óhajom száll az égben,

Z aklatott a lelkem, félek.

E gyszer talán eljut hozzád,

V énülő, mostoha útján,

É szreveszed, hogy mit érzek, s

R ongy életem megszépíted.

I bolyák lila évszakában,

Gondtalanság világában,

Nálad jó volt megpihennem,

Álmaidnak puha, lágy ölében,

Cédrusok árnyékos tövében.