Egy nap az Úrnak.... Egy nap az Úrnak gondolata támadt csinálok társat az emberfajtának. Nem volt könnyű a feladat.Akart valami jót,szépet,hogy az ember szaporítsa a nagy kietlenséget.Összekevert fűt-fát mert valami rossz napja lehetett,belekevert,angyalt,ördögöt és még egy kis sátán fajzatot.Mikor elkészült a nagy munka,kiderűlt,hogy ez nem más mint egy nagy zsákbamacska.Az Úr látta,hogy hibát követett amin már váltóztatni nem lehetett.Mondta az embernek-,vigyázzatok mert ebben a nőben sokféle tulajdonságot látok amit felismerni én sem tudok.- -Arra törekedtem,hogy a külalakja megnyerjen,a többit neked kell majd felismerni és jót a rosszal összekeverni- És jött a nő,illegette magát,varázslatos mosolya.csillogó szemei levett minden embert a lábárol kik elvesztették az eszüket látván bájait a gyönyörű nőnek.S ezentúl másra nem tudtak koncentrálni mikor meg- látnak egy nőt az eszük megáll,és ez a nőknek a fegyvere amivel élnek, Tudják,hogy kell egy férfit ingerelni,levenni lábárol aki elveszti a fejét, beadja derekát és ha a nő okos a férfi mindent a kevére csinál.

Sötet van, esik az esö, az ablakon mint könny csorog,
hetfötöl szombatig az ora csak szelütötten vanszorog.
Mennek hozzad-ezer dolgomtol nemtehetem,
nem mehetek,
de minden apro esöcseppben
vagy napsugarban vagy ha szel lebben
tudd hogy en ott vagyok veled.
/igliczi janoschitz györgyi/

Súlyos arcok

Hideg kezek

Éles a kép emlékezek

Nézem, kérdem, hát kik ezek

Múló idő, árnyat vetett

Vagy tán nincs is, mire lehet

Árnyat vetni

Számba venni

Mennyi lesz még

Ennyi, annyi

Lélegezni

Hinni, hinni

Egy száj nyílik

Szóra illik

Gördül a szó, gyöngyként pattan

Valahol egy zár is kattan

Ajtó nyílik, nem virágzik

Illatokkal nem vitázik

Valahol, egy kutyafeje

Szeretettel érintene

Fényes bundát kéz simítja

Szeretik, hát nem sikítja

Ne üss, kérlek, fáj nagyon

Széthasít a fájdalom

Szeretek, vagy szerettek

Nevetek, vagy nevettek

Számol a szám

A végösszeget kiveti

A kivetettet követi,

S következtetéskén a tanulságot levonja

Aha, így születtek a számkivetettek

Na, ne

Mondja

Egy toll, tollat tol

Megáll, tollászkodik, piheg

A pi, megsérült

Gyógyul,

Hegesedik,

Pi heg

A kör bezárta magát

A kocka el van vetve

Majd tavasszal

Kinő

Fakockát terem

Teremkocka, elvetem

Kezek

Arcok

Képek

Karcosak

Nem

szépek

 Megfejtett talány

 

Itt a rejtvény

Sötét vagy fény

Víz ár adás

Vagy tán sok más

Örök Istent

Keres egy szent

Vajon talál

Vagy a halál

Ez a sorsa

Beáll a sorba

Rejtvényt megfejt

Jövőt elrejt

Soha nem fél

De hisz s remél

Csodás jövőt

Kövesd már Őt

 

(2012)

     Életszemlélet

 

Ember ki élsz rongy köznapban

Dolgozol vagy éppen henyélsz

És reménykedsz  balgán abban

Hogy holnapra nem fog el  félsz

Hagyd a gondod sodorja szél

Köpj a porba és röhögjél

 

Gyúlnak fények futnak férgek

A homályon mikor tör át

A tiszta lét s hova tér meg

Te átlag mondd mi várhat rád

Feledd sorsod a percnek élj

Köpj a porba és röhögjél

 

Bankó zizzen tallér csendül

Számolják a szikár kezek

Ám valahol benn csak csend ül

S egy húr többet tán nem rezeg

Ne túrj pénzt mert folyik több vér

Köpj a porba és röhögjél

 

Homlokodon a koszorú

Tövisből van vagy ékesít

Kis dicsőség hosszú ború

Bölcs gondolat most nyomort szít

Nézd az élő glória gyér

Köpj a porba és röhögjél

 

A tudomány mint hatalom

Protekciót keres ravasz

Míg a másik marad talon

Terméketlen így lesz javas

Dörzsölt fejbe hidd el több fér

Köpj a porba és röhögjél

 

A barátság mint őserő

Megvéd minket majd' mindentől

Mondjad mikor jön ez elő

S kétség veszély vajh' milyen tőr

Őszintétlen mércével mér

Köpj a porba és röhögjél

 

A becsület ér legtöbbet

Meglop közben jó barátod

S hiszi téged a pénz fölvet

Az igazat most meglátod

Ha kell rosszabb az ördögnél

Köpj a porba és röhögjél

 

Ha eltipor a szerelem

De számodra szívben nincs hely

Lelkedben bú-virág terem

Csillog mint egy arany kehely

És ha benned pusztít a tél

Hullj a porba ne röhögjél

 

Betegséggel jő a vénség

Tipegsz báván bámulsz bambán

Szobád marad csak a térség

Emlékezel kicsit tarkán

De ne állj meg, hogy köhögjél

Köpj a porba és röhögjél

 

Aztán egyszer jön a halál

Kaszájával suhint feléd

Ne reménykedj hogy nem talál

Mert ez ellen semmi nem véd

De míg tested nem lesz földnél

Köpj a porba és röhögjél

 

           (1987)

 

 

 

           Gondolatok létünkről

 

 

Szürkéivel az est eljő.

Árnyak nőnek, színek szünnek.

Képzeletem akkor megnő,

S találgatom, vajh' éltünknek

Mi a titka - a nagy titok,

Melyért élünk és születtünk,

Küzdünk míg a vég jönni fog

És elmossa minden tettünk.

 

Mi meghalunk, de fiaink

Tovább fonnak lét-fonalat,

S néha hitük ha meg is ing,

Nem lépik át a vonalat,

Mely a halál-híd határa.

Majd a kerék újat fordul:

Élet omlik, épül vára,

Bizton áll, ám végzet szél fúj.

Nem jön álom fáradt szemeimre,mert

Kavargó gondolatok járnak a fejembe.

Mint a megsebzett vad ,mikor

Haláltusáját vívja,csak arra vár,hogy

A vadász a kegyes halált megadja.

Úgy háborog a lelkem és testem,e

Szörnyű gondolatokra,összeszorul

A  Szívem.

 

Félek,hogy ez az érzés magával ragad,

Istenem, segíts!- hogy e kavargó gondolatok,

Mik lelkemben feltámadtak,elcsituljanak!

Mért kell egy embernek annyi terhet cipelni,

Miért kell annyi szenvedést,borzalmat elviselni?

 

Gondolatok

 

 

Nem akarok senkit megbántani,

De óval szeretném még inteni!

Sehonnai bitangok ne legyünk,

Ne érjen többet a rongyos pénzünk,

Mint a folyton  szakadozó létünk!

 

Ártatlan bűnbak a vörös iszap,

Másféle ár mi magával ragad.

Nos nagyok! Létünk életünk véges,

De még mindig nem ez a lényeges

Hazánk és a rossz példás gyermekek!

 

Tegyünk-tegyünk még nem késő,

Figyelj mitől lesz óriás az Ő!

És ha már javítani nem tudunk,

Legalább ne rontsunk ne rontsunk.

Fenn a hegyek csúcsán, ballag a felhő néz reám furcsán.

Hely te kis ember,  még nem voltál mikor született a tenger.

Halhatattlan istenek,formázták az életet.

Szemed tágra nyitod látod,testvéreid miért bántod?

Jobb lenne azt tenni,inkább mennyegzőre menni.

Lássátok mivé lett az ember, halando és már a pokolra sem kell.

Mert kártékony és önző,mindenben csak rőgtönző.

Ha érzed a szépet, fess a világodról jobb képet.

Az évek mig szállnak,a napok ólom lábakon járnak.

 

 Az idő

felfoghatatlan módon

végtelen,

halott homokszemek peregnek,

megállitani őket

lehetetlen.

a nincs tovább is a

holnapba

torkollik,

a lehetetlen is

- megtörténve-

elmúlik,

és, hogy mégis győzz

az idő fölött,

csapj az üvegbe!

fájni fog?

talán,

de nem számít,

a

múlt idő vére

folyik

halott kezedre.