Ébredj magyar, hisz megint rázzák ezred év bölcsődet…
Eljött a vég kezdet mit vártunk, s tán ez oldja görcsödet!
Sosem volt szabadságunk szerezzük hát vissza…
Feslett hatalmak tiporják napjaink, vérünket politika issza!

Ébredj magyar, el jő még áhított kánaánod e létben…
Vívták dicső hazafiak harcunkat egykoron, legott még feküdtek a vérben!
Neked csak állni, s végre kiállni kell azért, melyben hiszel…
Ne félj anno te választád, hatalom egységben te vagy, az nem visz el!

Hű maradj hazádhoz

Haza- haza mindennél fontosabb.

Haza nem egy országot jelent neki.

Benne az egész eddigi léttét.

Mert itt nőt fel, élte le fél életét.

Otthonát, családját teremtette meg.

Földjéhez, országához így marad hű.

Hazáját elhagyni ezért nem képes.

Keservesen éldegél és szenved.

Családját, otthonát félti benne.

Védi, ahogy képességéből tudja.

Óvja minden meglévő erejéből.

Magára hagyni nincs bátorsága.

Lelke mindig vissza fogja tartani.

Én hazám

E hely, melybe későn születtem

egy ország, mely küzdött már előttem.

Kik hullottak már el e hazáért?

Kiknek nevére emlékszünk?

És kik azok kiket elfeledtünk...?

Kérdések sora ez,

melyre választ nem lelhetünk...

Élt itt Petőfi!

kit Kelet Köde elkarolt...

Élt itt József Attila!

kinek megnyugvást, egy vonat adott...

A jókat elmarkolt tőlünk egy árnyvilág,

melyről nem feledkezünk..

Hol vannak testvéreink, 

kiket egykoron e ország átkarolt?

Hali! Még új vagyok itt, bátorkodtam feltenni egy versem, várom a véleményket, kritikákat!:)

börtön e világ

Sebzett vad vagyok,

szívembe, rozsdás ék hatolt...

rabságban élek, 

elmém fogoly.

nem szabadulhatok, 

míg hazám így határolt.

cselszövő ki ezt tette,

bűnhődést érdemelne.

de már elmúlt..

elmúlt az idő,

hogy ezért neki, 

elégtételt vehessek.

cél nélkül bolyongok, 

rabul elytett hazámban, 

kiutat nem lelve, 

e megroskadt országban.

Sárkány-öl-ő

Az idő pereg most is parttalan,

Egy lovas baktat az úton, hangtalan.

Fekete, bús lovag, paripája éj,

Oldalán kétélű kard, súlyos acél.

Fenn az égi aranysarló,

Lenn a vízben a mása gyarló.

A lovag nesztelen léptet,

Fülel, és kémleli a sötét éjet.

Madár sem rikolt, bújik valahol,

A közelben néma a nádtetős akol.

A kútgém is korán nyugodni tért,

A vályú résén csepp, csendet ő sem sért.

Néma lett a tücsök hegedű,

A harcos arcán még sincs derű.

Egy hely ahol névtlen sirok jelzik uját,harcos népünknek fájdalmas multját.

Hó takarja vastagon e tájat, hol a szél viharos erővel támad.

Ez nyomja a lelekem, az igazságra miként kéne lelnem.

Okulva azon milyen elesettek vagyunk, magunk után csak koppja fákat hagyunk.

Sok őreg kik járták a frontot,magukban nagy gondott hordott.

Halgattam gyermek fejjel hogyan látták,miközben az orosz főldet járták.

Nagyon keserü ez a kenyér,de talán egy misét megér.

Kerestem mit rontottak el,és bizony sok hibát tártam fel.

Amikor Széchenyi megfogalmazta ezeket az alant idézett szavakat,
talán maga sem gondolta, hogy ilyen hosszú időt kiálló kijelentést tesz.

Akinek nem inge ne vegye magára. De akinek az, az azonnal öltözködjön fel!

Széchenyi: "Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba, vagy komisz emberek ülnek egy bölcs és becsületes nép nyakára, akkor a nép azokat a silány fickókat minél hamarabb a pokol fenekére küldi. De ha egy hitvány kormány huzamosan megmarad a helyén, akkor bizonyos, hogy a nemzetben van a hiba.

Mondjátok! Ti, nem ezt szeretnétek?

Egy olyan hazában....

Egy olyan hazában szeretnék élni,
Amelyben, sohasem kell majd félni.
Ahol fogjuk majd egymás kezét,
Együtt húzzuk, toljuk, a haza szekerét.
Egy olyan hazában itt a Kárpátok között,
Ahol nem lesz különbség ember és ember között.
Legyen az német, horvát, székely vagy magyar.
Egy legyen a cél: Béke, szeretet, jólét,
Melyet minden igaz ember akar!

Valahogy nem vagyok vevő arra,
Hogy mások mondják meg azt!

És feltettem egy kérdést.

Ez, az én hazám?