A lélek elnémul , egy tenyér  ha csattan

A szív bezárul 

A rozsdás lakat feljajdul

Majd halkan bekattan

Emberként ugyan még igencsak kicsi voltam, 
De már,tudatlanul is a Sátán szekerét toltam.
Gondja volt rá! - Épphogy, csak megszülettem.
Máris tőrbe csalt, mint Évát - A rabja lettem.

Csillogó apró játékokat adott a kezembe,
Hogy sohase az jusson az eszembe, 
Amiért e földre leszülettem, s dolgom lett volna
Hagyjam a Sátán szekerét! - Lesz, aki nélkülem is tolja!

Neked más a dolgod Ember ezen a földön!
Te Szabadító vagy! - Szeres, hogy kinyíljon minden börtön.
Minden testbe zárt lélek tudja meg.

Isten! - Aki megnyitotta Lelki szemeimet, hogy lásssak, 
Hogy aztán egy Könyvben - Egyre mélyebre ássak!
Megnyitotta Lelki füleimet, hogy tisztán haljak,
Hirdessem az Evangéliumot! - Az örömhírt! - Róla valljak!

Olyan mélyre ameddig csak tudok és lehet,
Mert benne rejette el, a nekem szánt üzeneteket,
Mert az üzenet mindig annak szól - Aki olvassa!
Annak, aki a Szentirást - Hittel forgassa!

Ennek a hítnek olyan nagynak kell lennie,
Hogy a láthatatlanba sem lehet kételkednie!
A láthatatlanba, ami csak ígéret!

Amikor, megtörik a híd

S, oly

 Vastag már a fal

Visszazuhan rád

 Hisz

 Téged már nem hall

Kinek szól

a

dal

Sebzett a lélek

Beteg az élet

Félek

Ó, te szegény roncsolt

 lelkem

Oly sok mindent

 elvesztettem

S, mostanra,

mit az élet ellopott

Lettél te ily fakó,

s

 megkopott

Lanjrut sg mngguTrex color bandotEa + Ab =n2.inn.n3469515~567.0123A1380~678.1234A2398~234.7890A2406~123.6789A6202~345.8901A9671~234.7890A0656~123.6789A3327~901.4567A9522~789.2345A5628~789.2345A8568~789.2345A7993~678.1234A1017~456.9012AAa + Cb =inn.n2.inn+1406602~49.01.67A9671~38.90.56A0656~61.23.89A3327~38.90.56A9522~83.45.01A5628~61.23.89A8568~16.78.34A7993~83.45.90A1017~72.34.90AKress As = 2490Ca Eb =inn.n2168210~27.89 bk 02e4067~61.23 bk 71e4830~05.67 bk 56k9336~27.89 bk 27e7921~27.89 bk 22k4001~83.45 bk 28e9980~05.67 bk 68k4335~49.01 bk 93k7595~27.89 bk 17e2507~27.89 bk ??

Harc dúlja lelkem

Zajfoltok kezem nyomán

Frontátvonulás

Boldogok, akik Téged vallnak!
akik érted élnek és halnak!
lelkiképp bennük vagy, s ők benned vannak! 
szegények: és mégis gazdagok!
mert földi kincs, nékik nem ragyog!
övék a végtelen, ahol nincsen már határ!
ahol a szemeken nincsen már homály!
mennyek, vagy ne menjek, nem lehet kérdés!
országa befogad, csodálatos érzés!

2011. december 9.

Ződ’ a fű, és ződ’ a takony

Jaj, de magas ez a Bakony

Oda kéne kirándúni’

Csak ne kéne elindúni’

Kék az ég, és kék az erem

Nem látható minden verem

Hogyha te is beleesel

Akkó’, veremtársam leszel

Szépen dalol a vadliba

Nincs is benne semmi hiba

Fara furán illeg-billeg

Lúdtalpain hazaballag

Vadnyúl ül a bokor alján

Barna színű, mégse talján

Reszket, hogyha jő a farkas

Nem gyárt kis buszt már a Barkas

Elcsöngetett a villamos

Helyettem se a villa mos

Felülök a magas lesre

Rimánkodok, jaj, ne ess le

Pofám szakad, jaj, mit hallok

Egész más eszméket vallok

Vedd már észre magad pajtás

Nem úgy nyílik az a hajtás

Könnyen reped meg az üveg

Nincs fejemen bohóc süveg

Sírok is, meg nevetek

Tudom ám a nevetek

Sötét van, ha jő az este

Nincs minden léleknek teste

Kinek lelke nincs, csak teste

Arra mondom én, hogy beste

Azt sem tudom milyen Algyő

Ezért mondom most, hogy agyő

             Halálmadár

Lélek vijjog kint a kormos éjben,
Ijedten rezzenek a menedékben.
Nem, még nem lehet itt az idő!
De igen mégis, mégis értem jő.
A halálmadár jelzi: itt az idő!

Leheltem megfagy, szívem leáll,
Indulok hozzád bódító, édes halál.
Nem akarok mást már csak téged.
Diadalt érzek, hogy ezt megértem.
A halál csontkezét nyújtja értem.

Lépte csendes, ő soha nem siet,
Ilyen esetet látott már épp eleget.
Nagyvilág, kicsi gyarló ember,
Derekamon meglibben a kender

A pokolba velem, de ti is gyertek!

Má

Karácsony...

Mikor gyermek voltam
Már alig vártam a fenyőfát,
Hogy beköltőzzön a szobába,
S felöltőzzön az alkalomra,
Csillogó - villogó ruhába.
Feldíszítve az ünnepre.
Csodaszép volt! - Az ablakon át
Esténként rá ült a félhold.
Alatta piros alma, és dió.
Meg minden - minden, ami jó.
Ágain gyertya égett.
Arcomon a pír.
Mert ebben az évben
Sok rosszat tettem,
Így év végén biztos, hogy
Számot kell vetnem.
Eszembe jutott, hogy tavaly,
Mi minden jutott.