Bizony drága Rita, már elkéstél... a szavazó gépet nem tudom megváltoztatni és a nevezési határ idő is régen elmúlt :(( Majd talán legközelebb!!!! Sajnálom, mert nagyon jó kis vers lett...

Sziasztok!
Ebben a blogbejegyzésben most csak a nevezett verseket hagytam benne, hogy jól átlátható legyen. A kommenteket kitöröltem, ezért azokat ne keressétek! A játékunk lezárult, átnézetem és Karácsonyra remélem meg lesz az eredmény ;)) Lesz egy közönség díj is, amire Ti szavazhattok! Arra kérek mindenkit, hogy adja le szavazatát a neki legjobban tetsző verses bemutatkozásra! Szavazni 2010. 12. 24. éjfélig lehet a nyitó oldalon!
Arra kérek minden ide látogatót, hogy szavazzon!!! Tiszteljétek meg szavazatotokkal az alkotókat!!!!
Köszönöm

Válasz

SzaBó Rita

Elkésett vers önmagamról

Hitoktatóként dolgozom,
apró-cseprő gyermekekkel,
kicsi két kezüket fogom,
vezetve öket a jó Istenhez!
Kebelemben szeretet
lángját hordozom,
szívemben krisztusi csóva ég,
lelkemet a szeretet hője járja át,
e melegből sohasem elég.
Hitemet követve keresem
a mindennapi betevőre való bért.
Bátyám szeretete szívemben él,
családom szeretete koszorúként ölel,
szeretteimmel való létem
Istentől szép ajándék.
Két kiskutyám van,
s két pici cicám még,
velük körbe véve
tengetem napjaimat,
míg el nem ér a vég!

Válasz

Lakatosné / szül. Schumacher Ilona


Hadifogságból hozta magvam, apám!
Negyvenkilenc szilveszterén, megszült jó anyám.
Cseperedtem Babszem Jankó módra,
Nevelgettek volna öregszüléim, jómódra!
S mihelyt kisszék nélkül, fölértem az asztalt,
Befogtak szüleim kedvesen, a paraszti sorba.
A tejből sok kistányéros géppel, tejszínt
Majd vajat köpültem, két kézzel úgy szint,
S mert kellett a pénz íróját ihattam jó izűen.
Mezitláb sós káposztát taposhattam télidőben,
Miből lett fenséges szárma, toros abának levével.
Közben verseket faragtam magamnak rímmel,
Kis iskolásan kedves öreg falumban Rímen.
A több száz- év után átkeresztelt Rémen.
Fodrász voltam harminc igen kemény évet,
Most bajaimmal szeretnék küzdeni negyven-négyet!


2010 december 13

Válasz

Kiszáradt fa...

Családnevem ősi vértem,
nagy neveket,kőbe véstem.
Madai név,lassan emlék,
kihalóban a Nemzetség.
Katalin a keresztnevem,
könnybe lábad most a szemem,
Édesanyám után kaptam,
Őt is régen elsirattam.

Bátyáim is eltávoztak,
Gyökereim elsorvadtak.
Kiszáradt fa vagyok magam,
S lassan őszbe fordul hajam.
Gyermekeim,unokáim,
férjem és a jó barátim,
vesznek körbe szeretettel.
S az ősi vér,nem veszett el!

M.Katalin 2010.november

Válasz

A „ Ratkó-korszakban” hozott a gólya,
számomra már akkor szűk volt a pólya !
Szerettem volna a világot bejárni,
S nem otthon ülve, sült-galambot várni!

De sorsunknak könyvét sajnos nem mi írjuk,
Beállunk a sorba s bégetünk…míg bírjuk.
Gyermekeket szülünk, unokát nevelünk,
Dolgozunk, szeretünk, s mind többet temetünk…

Fájó szívvel nézzük bolygónk haldoklását
A tisztesség a becsület sárba taposását.
Elhagytam a fővárost s megleltem a békét,
Remélem itt érem meg életemnek végét!

Cserhát ölén pici falu, s mesebeli házikó.
Kristálytiszta levegőben koncerted ad egy rigó.
Életemnek országútja végül idevezetett,
Bevallom,hogy amit érzek az HÁLA és SZERETET !

Válasz

Létem

Jó pár évvel ezelőtt születtem,
a fák, bokrok akkor nem rügyeztek.

Álom havát azóta szeretem,
van két angyal, kiskamasz gyermekem.

Az Alföldet dombokra cseréltem,
Somogy ország kapuján betértem.

Vászonra kívánkozó, szép tájon,
várom, az ihlet újra megszálljon.

Drága anyukám, drága apukám,
pár szót ejthetek rólatok csupán.

Tőletek oly messzire tévedtem,
rajtam szeretetetek bélyege.

Viselni fogom egy életen át,
betöltitek szívem rejtett zugát.

Küldetésem van, fontos feladat,
soraimból rájöhetsz te magad.

Szeretet lángját őrzöm, éltetem,
ősi harcra tettem fel életem.

Válasz

Kishonthy Csilla

Nevem régi, magyar megyénkből ered,
Csillának egy álom keresztelt;
Harminchat éve járok utamon,
Három gyermekem viszi tovább családunk.

Édesapám elment korán,
Tudom, valahol kitartón vár rám,
Édesanyám grófi család sarja,
Helyét azóta is nehezen találja.

Legjobb barátom tán szomszédom, a Templom,
Esti fénye, harangja nap, mint nap elvarázsol.
Volt sok tervem, vágyam, maradt reményem, álmom,
De legfontosabb már Férjem, és Családom.

Több volt e vajon mosolyom, mint könnyem?
Egyik a szemet tisztítja, másik a lelket.
Próbálok megtenni mindent, mit tennem kell,
S oda érni, hova kell, ha majd mennem kell.

Válasz

Életem-hitem

Vándorbot kezemben, kulacsomban borom,
Időm mivel töltsem, miképp hagyok nyomot?
Nemez fedte jurta, a lovam legelget,
Cirádás betűim életet lehelnek.
Zizzen-sercen a toll máris kész a strófa,
Elkészül az egész, első kakasszóra.

Lám apám, s jó anyám újra itt van velem,
Áldott álomképek, könnyeimet nyelem.
Somogyország hazám, Koppány herceg földje,
Zeng a dal dicsérve, nem aki megölte.
Leányom, virágom éltesd, valld a múltat,
Óh, ha hited hagyod, a pallos lesújtat.

Válasz

Énéletrajz

Az alföldön láttam meg a napvilágot
Ott hol valamikor még Rózsa Sándor is vágtatott
Bár volt gyerekkorom mégis láttam elég bánatot

Ahogy cseperedtem növelték bennem a tudatot
S mint minden rendes gyerek tiltakoztam ellene mit az iskola velem tudatott
Persze mind két szülő rendes példát mutatott

Éjjel nappal dolgoztak folyton folyvást
Nővéremmel ketten hamar megismertük a háztartást
Mikor eljött az idő mint legkisebb királyfi elindultam mert untam a kapálást

Szegény királyfi lévén csak Esztergomig jutottam
Itt megtettem amivel már korábban is próbálkoztam
Családot alapítottam méghozzá nagyobbat mint amiről álmodtam

A világ megváltását másra hagyom
Az élet nem lett könnyebb és van elég gondom
Család mellett kincseimet versekben hordom

Válasz

Én

Rendszerváltás évében,
Karácsonyi ajándékként érkeztem Hódmezővásárhelyen.
Nagymamámnak köszönhetően
Hajnalka lett a nevem.
Gyermekként főként fiúkkal barátkoztam,
Bújócskáztam, fociztam.
Kamaszként, mint harmadik gyermek,
Szüleim engem már lazán neveltek.

Elvégeztem az iskolát,
A szakmám pénzügyi-számviteli előadó lett.
A „nagybetűs” életemet pultosként kezdtem Vásárhelyen,
Majd a szerelem Eger városába repített.
Itt kaptam már hideget, meleget,
De a szívem csak itt marasztal engem.
Sokat tanultam, türelmet, adni önzetlen szeretetet.
Egyre tisztábban látom már, hogy mennyit ér az élet...
Carpe diem!!!

Válasz

ű
Magam sem tudom
Hogy ki vagyok én magam is kutatom
Bár nevem korom nemem
Megvan az adatlapomon
Hogy kerültem ide talán érdekes

Éltem kis faluban,de legtöbbet tanyán
Kisdiák csak ősszel voltam
S tavasszal talán,
Felnőtt fejjel végeztem el minden iskolám

Határőr voltam negyven éven át
Fegyverrel védtem népet és hazát
Két gyermeket neveltünk tisztességesen,
És három unokának örvendezhetek.

Most azon fáradozom, hogy bemutatkozom
Ennél többet magamról nem is mondhatok.
Boldoggá tesz a tudat hogy köztetek vagyok
Majdnem költők.Ifjú dalnokok

Csáji Lajos

Válasz

Jó magam

Lettem én Molnárok molnárra
Két szép leány öregedő papája
Születtem egy népes családba,
öt testvér öccse bátya.

Rögös útra léptem nejemmel ,
kuckót építsek puszta kezemmel.
Meg is épült szerelmünk háza,
de lassan bele fáradok lapátba

Meg próbálok nevelni a szeretetre,
egymást tisztelő ovo emberekre
Nagy csatában vagyok hit szegőkkel ,
együtt akarok szenvedni szenvedőkkel .

Molnár Lajos Seregélyes 2010 11 25

Válasz

Én az ember!







Én "csak" egy ember vagyok :-Zoli az én nevem,

Jelenleg Kecskemét városában élem az életem!

De előttem szintén élt mér-e városkában valaki-





kinek művei álltal dőltek le a rút némaság falai!

S őt hallva öröm ittasan annyian nevettek, sírtak!

S őt is mint engem szintén- "Zoltánnak" hívtak!





Ragyogón csillan meg a reggeli napfény-e faragott

gyünyürű táblán-melyen ez a név áll : -e városka

szülötte a híres zene szerzőnk : Kodály Zoltán!





De én hozzá képest senki sem vagyok csak az az

ember-ki válása után még három gyermeket nevel !

Nem kottákat-csak verseket írok s csak úgy teszek,





Mint ha értőn művelném ezeket a faragott rímeket!

Ki minden nap az életet munkában fáradtan kergeti,

Ki csak reméli hogy az élet ajándékát talán meg leli!







Addig harcolok az élettel"én az esendő gyarló ember"







Vida Zoltán.







Kecskemét. 2010.11.22.

Válasz

Bemutatkozó vers Márkus Katalintól

Szép Zalában születtem '56-ban,
Szüleimtől a Katalin nevet kaptam.
A Márkus nevet férjem adta nékem,
De sajnos Őt a Halál elrabolta tőlem.

A versekkel mindig hadilábon álltam,
Az iskolában kötelezően magoltam.
Soha nem érdekelt a rím és a szótag,
Alig vártam, hogy vége legyen az órának.

Most mégis írok? Rejtély ez nekem,
De ez által kezd megváltozni az életem.
A fejemben kavargó sokféle szavakat,
Papírra írom egy röpke nap alatt.

A rím és a szótag nem mindig pontos,
Versem nekem tetszik, és ez a fontos.
A kritikákat nem veszem rossz néven,
Mert azokból tanulok, s ez jó nékem.

2010 november 22.

Válasz