Az "árnyék és fény" verseny verseit itt megnézhetitek meg...

Válasz

A halálra várva


A születésem fekete volt,
gyülölt az anyám
Hát fehér lesz a halálom,
csak te szeress babám

Mocskos gúny első nevetésem,
szánalmas és gyér
Tiszta lesz utolsó könnyem,
mely megbocsátást kér

Éjsötét gondolat, több éve
falta szellemem,
Megvilágosodott eszme,
pihen most hitemen

Árnyék voltam a Földön, látha-
tatlan s névtelen,
Vergödött bennem rabságban
szabadság s szerelem

De az Úr szabadítom lett, ger-
lém világom,
Nevem sírkő örzi, s fényem
túléli halálom

Válasz

Versenyre nevezve...!

Édesanyám...

Édesanyám,olyan nagyon szeretlek...!
Hiába ragadott el tőlem a "Halál"...
Tudom,hogy egyszer majd Én is követlek...
Ha eljön az idő...felkeres,rámtalál...

A "Hit" fényével próbáltál nevelni...,
Minden esti fohászod,füleimbe cseng...
Tanításod,próbáltam úgy...követni!
De lelkem,elragadta a "halotti csend"!

Megtagadtam a "körülölelő-Fényt"...
Hagytam,hogy elragadjon:"Árnyékként a ma"...
Lelkem kívánja az elveszített "Lényt"...!
Muszály!Szeretteimért harcolnom...Még ma!

Válasz

Moré Csaba József:

NÉGYSOROSOK

I.
Villan, dörren az ég, az Isten haragja lesújt ránk,
végítélet tán ez, vagy csak egy intés talán ?
Korcsos lett a világ, a pénz lett az Isten-imánk,
hát gondolkozz el most, vajh, ember vagy egyáltalán ?

II.
Csillagok fénye vibrál éj sötét leple alatt,
álmokat sző az ember, Istennek tudva magát.
Üstökös csóvát firkál az égre, hol éppen átsuhant,
s az ember emberként élni nem tud, klónozza arculatát.

III.
Ébred most a tudat, a lélek hatalma előtör,
eszme világa hív, jöjj, kövess jó tetteket,
szépnek tűnjön a lét, mint ég a vonuló felhőktől,
s Nap mosolyogjon rád és vidítsa szívedet !

Válasz

Fény és árnyék témában VERSENYRE NEVEZVE:


Mágia

Hervadozik a sok virág,
a fényt hiába issza,
árny nélkül a szomjas világ
földbe vágyik vissza.

Árnyak közé ezért loptam
sziporkát az égről,
sötét éjjel kézzel húztam
ezüstcsíkot fényből.

Beleszőttem a fény fonalát
az árnyék köntösébe,
betakartam a napkoronát
szellő tenyerébe.

Csokrot loptam holdudvarból,
mit sarlóval vágtam,
szalagot rá szivárványból
varázsolt a vágyam.

Friss harmattal terítettem
az egész világot,
hadd szórja szét minden cseppel
az én boldogságom.


2010.01.28.
Zsefy Zsanett

Válasz

Csak álmodtalak

Érintenélek, de eltűnsz,
Mihelyt, pilláim ismét a világra nyílnak.
Hívnálak, de megszűnsz,
Tüstént, amikor a virágok szirmot bontanak.
Néznélek, de tovaillansz,
Amint, a hajnal bíboron rám telepszik.
Hallgatnálak, de néma maradsz,
Mert, az álmom a napfényben már holtan fekszik.
Beszívnám illatod, de elhagysz,
Miként, a hold elvonul, s az ég már kéken ragyog.
Fognám kezed, de semmibe vész,
Ahogy, a valóság hangjait meghallom -valaki kopog.
Maradj, ne menj!- cserébe mit kérsz?
Gyengéden simul egy kéz, szólítanak. -Ébredj, keresnek!
Te és az ábrándképek, így a sötétbe vesznek…

Előzmény

Válasz

Gazdag és szegény

Fenn a palota legfelső fokán
A dúsgazdagokra árad a fény.
Nincs egy talpalattnyi föld talán,
Ami még nem örökre az övék.

Kristály, gyémánt és arany habok...
Övék minden, az álmod is talán.
Mást sem tesz, csak rombol és kárt okoz,
Eltapos minden élőt, mit talál.

A Föld másik felén árnyékba bújva
Szorgos nép dolgozik a napi falatért.
Semmilye sincs, a más földjét túrja,
"Kincseit" eladja az átkos kamatért.

Reggeltől estig, nap nap után robotol
Éhes hassal, hogy családja ehessen.
S a legvégső napon is csak arra gondol:
"Gyermekeim megérjék a negyvenet!"

Hol a fény, ott a sötétség az álarc rejtekén.
Szívében a gazdagnak csak árnyék honol.
De felvillan a fény, ha nézed az eltaposott szegényt:
Az ő szívében odaadó, sugárzó napsütés tarol.

Válasz

Mikor?

Mikor ébredsz már fel nemzetem, népem?
Árulják hazád, szép erdeid zöldjét,
Nem látod, mi folyik éppen?
Eladják! - A Magyar aranyló búza földjét.

Mikor ébredsz már fel nemzetem, népem?
Meddig hagyod a pribéket nyakadon ülni?
Nem látod, mi folyik éppen?
Mond magyar! - Meddig fogod még tűrni?

Mikor ébredsz már fel nemzetem, népem?
Báránybőrbe bujt farkas a vezetőd!
Nem látod, mi folyik éppen?
Lassan, se házad, se földed, se hazád, se temetőd!

Mikor?

2008. május 30.

Válasz

Végtelen háború


Jó és gonosz viaskodik,
Hogy trófeájuk én legyek,
Véres harcuk értem folyik,
De vajon kinek engedek?

Fehér ruhás fénykatonák
Kiáltanak s dob pereg,
Páncéljukat mind felvonják,
Hisz közeleg az árnysereg.

Történetük igen régi,
A létezéssel született,
Nap és a hold furcsán nézi,
Hogy nem tartanak szünetet.

Arra hogy majd békét kötnek,
A két őselem képtelen,
Velem ők már nem törődnek,
A háborújuk végtelen.

Földi időm letöltöttem,
Szólítanak a csillagok,
Fel nem tűnik egyiknek sem,
Hogy én már régen nem vagyok.

Válasz

bocsánat, nem írtam a vers címét..
pótolom...

MÚLÓ IDŐBEN

Válasz

network.hu

Erőtlen kezedből pereg a pillanat,

lassan elfogy mit a sors fukaran mért

közönyöd oltja a lobogó lángokat

és most fizetsz a tékozolt álmokért.

Ne nézz vissza, multad homályba vész,

ne nézz előre, utad pár lépés csupán,

csak annyit mondj: ennyi volt, kész!

Időd letelt, lépj túl az ifjuság álmán!

Válasz

versenyre
ha elolvastátok remélem rájöttetek, hogy a sorokat azért írtam másképp, mert ez akár két különböző vers is lehetne

KoNtRaSzT

FÉNYES, CSILLOGÓ, MAGAS, DÍSZES
elhagyatott koldus: öreg, mocskos
A PALOTA, S A RUHA OLY ÉKES
hóban fekszik, teste lucskos
BÁR SZOMORÚ OTT A FÉNYBEN
de ő a fény a sötétségben
MINDÍG EGYEDÜL A SÖTÉT ÉJJBEN
soha nem ismert magány az örök létben
EBBŐL TUDHATJA, Ő NEM EGY ANGYAL
azt hiszi, hogy maga a sátán
EZÉRT TALÁLJA EGYEDÜL A HAJNAL
pedig a világ fénye csak rá vár

Válasz

Árnyék és fény...



Árnyék és fény van az utcán,

Lassan a nap lenyugszik,

Teliholdas éjszakán,

A sok árnyék eltünik.



Az utcán ég már a lámpa,

Az árnyékom a fényben látszik,

S a hajnalban álva,

A hold lassan eltünik.

Válasz

Nap

Vakító fénysugár
szemembe szúr,
izzó gömb furán
az égen átvonul.

Vajon mi rejtezik benne?
Kitől ered?
Ki az, ki teremtette?
Minek nevezheted?

Egy bolygó e fénylő csoda.
A halandó számára titok.
Bár legyen a Sors mostoha,
a Nap az, mely bizton izzik ott.

Fénye beteríti az eget,
felhők tengerén uralkodik,
lehagyva a felhő-hadsereget,
a Nap büszkén , s délcegen virít.

Versenyre nevezve.

Válasz

Fényekkel táncoló

Szürkületben vibráló fények
lángjuk táncol, széllel párba.
Gyertya, mécses tövig égnek
hol lelkek háza, sírba zárva.

Lassan kormos lesz az éjjel,
lelkek árja bolyong benne.
mégis ragyog a sok fénnyel,
Az életük, nincs elfelejtve.

Tudod apa! Élsz, míg élünk!
Rólad szól e könnyes ének,
Téged soha nem felejtünk.
Az emlékezés őrzi léted.

Fagyos este, konok éjjel,
égő mécses, gyertya lángja,
de szobámnak melegében
csorgó könnyem viaszba zárja.

Válasz

Alkony és hajnal

Hová lettél,hová mentél?
Korán reggel még hajnalba,
Ugy elmentél - kerestelek hasztalan,
Késő este,egyre gyakrabban.

Sötét volt,hold ragyogott,
Fénye rajtatok villogott,
Fiatal szivem gyorsan dobogva,
Fájdalmamba összeroskadott.

Amott fönn sok csillag volt,
S egy nagyon rám ragyogott,
Szikrája belém sugározva,
Szerelemmel ajándékozott.

S ez a csillag irányitott,
Másik utra engemet,
Szerelembe estem én is,
Felkavarva lelkemet.

Hosszú időt roskadt lelkem,
Bú árnyékolta életem,
De az a csillag fényt sugárzott,
S gyönyört élt át a lelkem.

Borsos Éva 2010.01.07. Az új versenyre!

Válasz

vers a pályázatra

Árnyék és fény

Rendszerváltás kellett nekünk,
Álmodtunk mi csodát és szépeket,
demokrácia lett a szlogenünk,
helyette kaptunk könnyeket.

Az újgazdagok vígan dőzsölnek,
nekünk meg kínlódás az élet,
Ők vígan vannak és henyélnek,
kihasználják a gyámoltalan népet.

Középosztály szinte megszűnt,
sok nincstelen ember kesereg,
a múlt egyre távolabbra tűnt,
s a sinlődők könnye csak pereg.

szókimondás kellett és szabadság,
jó sorsra vágytál szüntelen,
e gondolat nem más csak badarság,
s te bedőltél neki esztelen.

Nem lehet boldogsága annak az embernek,
ki szolgalelkű és éhbérért robotol,
örökölt génjeibe vésett szenvedésnek,
a balga lélek árnyékkén él majd elbotol.

2010-01-06 Ágota

Válasz

Fényre vetülő árnyék

Lépte elveszik, sárba ragad,
jövő fénye, árnyékot takar,
a múlt csak, mi mindent megad,
de az árnyék a fénytől, semmit sem akar.

Nem akar felhőben, villámcsapás lenni,
fénybe cikázó, vándorló idegen,
Hold palástján, mint apró ránc megpihenni,
tűzbe bújni, mint parázs, kin a hidegen.

Nem akar árny lenni, gyermek mosolyában,
sors kezében, ítéletet osztó pálca,
kacaj lenni, gúnyból,bánat otthonában,
lángok közt lobbanó, ördögök, vad tánca.

Fényre vetülő árnyék, hajnal peremén,
munkába siető, rohanó léptek,
izzadt tenyérbe, kialkudott nyeremény,
alamizsna, porba zsugorodott népnek.

Beton kar lenni, acél karkötővel,
rácsos ablakon besurranó Nap,
fal lenni, kit döntenek erővel.,
ki a fény helyett, csak árnyakat kap.

Válasz

Árnyék és a fény

Eljött már az éj sötétje,
benne reszket már a hold.
Árnyék borul lenn a mélybe,
de fenn a fény most így dalol:

"Csodás, csillagos az égbolt,
homlokzata még virít.
Fényben úszik, mint a szép hold...
míg a hajnal kivirít.

Aztán újból fényárra lel,
hiszen felkel majd a nap.
Szétszórja a sötét földre
a ragyogó sugarakat."

Ám az árnyék így szól rája:
"Ó, te minő balgaság!
Öntelt fénynek csacskasága,
egy igazi félhomály.

Hisz most én uralom a földet.
Világosság hiába vár!"...
Ám amint a hajnal fölkelt,
az árnyék fénnyé vált.

Válasz