video1.0Network.huhttp://network.hu/A mi házunk Kosztolányi Dezsőceciliabukkihttp://network.hu/ceciliabukki<object width="424" height="345"><param name="movie" value="http://amatorversirok.network.hu/flash/videoplayer/video.swf?videoid=446391&amp;pvol=40&amp;plang=hu&amp;host=http://amatorversirok.network.hu" /><param name="allowscriptaccess" value="always" /><param name="allowfullscreen" value="true" /><embed src="http://amatorversirok.network.hu/flash/videoplayer/video.swf?videoid=446391&amp;pvol=40&amp;plang=hu&amp;host=http://amatorversirok.network.hu" width="424" height="345" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" /></object>424345206Kosztolányi Dezsõ: A mi házunk
Az ablakunk egy más világra nyílik,
nincs benne nappal és nincs benne éj.
Ajtót nyitunk s egyszerre ott az örvény,
lábunk alatt tizölnyi meredély.
Egyik szobából a másika bolygunk,
hallunk beszédet, hallunk egy sikolyt,
hallunk kacajt is és meredten állunk -
dobog a szívünk - nem tudjuk, mi volt.
A nevetésnek rég nem örülünk már
és a siráson sirnunk nem szabad.
Olykor, mikor nagyon fáj, félrenézünk,
szájunkon higgadt, betanult szavak.
Nálunk a tükrök mind-mind kancsalítnak,
fonákra fordult mindegyik kilincs.
Elment az élet innen - mit keressük? -
nincs, ami van és van az, ami nincs.
Más szenved attól, ami tépi-szúrja
s megfogja, ami ledöfi, a kést.
Nekünk a sorsunk ködbõl, gondolatból
szõtt bírhatatlan, barbár szenvedést.
Ritkán beszélünk róla, úgy utáljuk
megvastagult, vartól dagadt sebünk.
Ki tudja, hogy milyen ház a mi házunk,
ki tartja számon, hogy mit szenvedünk?
http://vds.network.hu/clubvideo/4/4/6/_/446391_76510_2.jpg8060446391