Angyal szó zeng az égen...
A
ngyalok hada repül át az égen,
N
apkeleti bölcsek indulnak serényen.
Gy
ermek született ott karácsony éjjel,
A
ngyali dal hangja száll messze a széllel.
L
átod csillagát? Rád ragyog nagy fénnyel!
Sz
eretetet, s békét hoz majd a népnek,
Ó
lban született, s végül megvált téged...
Z
engnek a csengettyűk, felcsendül egy ének...
E
mberek a földön, angyalok az égben,
N
e féljetek, jó hírt hirdetek most néktek:
G
ond nélküli, boldog karácsonyunk lészen!
A
z angyali ének messze száll a légben,
Z
engő harang hangja csendül fel az éjben...
É
des kisded fekszik Mária ölében...
G
ábriel arkangyal szárnyát tárja széjjel,
E
gész éjjel óvja teste melegével,
Nagyon szép karácsonyt kívánva néktek!
2010.12.19.
ADVENT
Asztalunk közepén négy gyertya lángja ég,
Drága gyermek jöttét várva árad szét a fény.
Vígan lobbannak a gyertyák, éled a remény...
Emberek! ... Isten, a fiát küldi le közénk.
Nem sokára leszáll a karácsonyi éj,
Tömjénnel telt angyalport hoz felénk a szél.
2010.12.19.
Az anyai szív
Anyánk arany szívű, s gyógyító csókja,
Zokogó gyermekét, ha keblére vonja.
Angyali mosolya könnyét felszárítja,
Nyájas hangja a lelkét begyógyítja.
Arcát simogatva babusgatja testét,
Imátkozva érte, menti meg a lelkét.
Szereti jobban, mint önnön életét,
Így egyengeti magzata jövőjét,
Védő szeretetével óvja gyermekét.
Elbúcsúzunk végleg.
Eljött a
nap, a búcsú napja.
Leérettségiztünk,
megyünk tovább.
Bizonyítványt
kezünkbe kapva,
Újra
elhagyjuk az iskolát.
Csapongva
merengünk a múlton,
Új célt
tűzve már magunk elé.
Zár
kattan, szétrebbenünk az úton,
Utoljára
még intünk iskolánk felé.
Nem
tudjuk, a sors mit tartogat,
Kereszteződnek-e
még útjaink?
Visszaidézzük
majd e napokat,
És
megpendítjük szívünk húrjait.
Gondolj
az iskolára néha,
Legyen
bármily nehéz az élet!
Egymást
segítve értünk a célba, s
Gazdagodtunk sok szép emlékkel.
Pécel,
2010. június 15.
Szeretlek én egy életen át
Szemedbe nézve magam látom,
E
lőtted állva nézlek téged.
R
emeg térdem, reszket a kezem.
E
l soha ne engedd a kezem!
T
éged szeretlek én míg élek.
L
átom szemedben múltunk s jövőnk,
E
zt látod te is a szememben.
K
éz a kézben éljük életünk.
É
lve boldogan az életünk,
N
agyokat kacagva, nevetve.
E
gy fényes láng ég a szemedben,
Gy
újtva szerelmed izzó parázsát.
É
desem rád vágytam szüntelen!
L
obogva bennem élsz szüntelen,
E
lnyújtva a pillanat varázsát.
T
e nézel s nézlek sosem unva meg,
E
mlékek és álmok éltetnek.
N
agyon szeretlek édes Szívem!
Á
tjárja a szerelem szívem,
Te vagy a mindenem Édesem!
2010. 02. 24.
|
| |
Semmi sem jó nekem?
Soha és mindig, föld és ég.
Ez dúl bennem, ez vagyok én.
Mosolyra húzódik mindig orcám.
Minek lássák, hogy legbelül fáj?
Ilyen az eddigi egész életem.
Soha nem jut boldogság nekem?
Egekbe repülök néha egy perc alatt,
Majd mélybe zuhanok egy pillanat alatt.
Jajong a szívem, de néma a szám.
Ó balga lélek, légy végre vidám!
Nekem semmi sem jó? Mért van ez?
Egyszer fenn a kerék, máskor lent.
Kesergéssel nem lesz jobb az életem,
Eltékozlom csak a boldog perceket!
Mosolyogj! Fájdalmad ne lássa senki sem!
2008.12.16.
|
Egy kedves barátnőmnek a napokban meghalt pár nap különbséggel mind a két öccse. Nagyon megviselte ez a hatalmas veszteség. Ezt a verset neki írtam.
Ági nagy bánata
Áztatja könny az orcádat,
Gondolatod ég felé szárnyal.
Isten testvéreidet nagyon szerette,
Nemrég őket ezért magához vette.
A menyország kapuja tárva várta őket.
GYönyörű világba kerültek el tőled.
Barátnőm! Ne sírj, hisz nem hagytak el téged!
Átkarolják vállad, s óvják minden lépted.
Nem láthatod őket, de tudd és érezd,
Angyalként is szeretnek nagyon téged.
Testvéri szeretet mi hozzájuk köt végleg,
Akiket szeretünk, örökké a szívünkben élnek.
2008.09.18.
Ez a versem a mostani hangulatomat tükrözi. Remélem jobb idők néznek rám!
MI KELL NEKEM?
Merengek ágyamban: ....Mi legyen?
Ilyen életet szánt az ég nekem?
Küszködés az élet és szenvedés?
Egy pici jót sem szán nekem az ég?
Lelkemben harc dúl, nagy szélvihar.
Letépi értelmem virágát, s felkavar.
Ne folytasd! - Mondja az eszem.
Ennek ellent mond mindig a szívem.
Küszködés az élet. Vajon miért?
Egyetlen egy boldog pillanatért.
Minden és semmi, mit szívem remél.
2008.09.13.
Ezt a verset
tanáraimnak írtam tegnap este. Az évvégi ajándék csomaggal fogom
átadni, amit az osztály vett a tanároknak. Remélem tetszeni fog nekik
és jobban görbül majd az az évvégi jegy a tantárgyakból!
KÖSZÖNJÜK TANÁRUNKNAK
Közeleg a nyári szünet.
Örülünk: már nem kell füzet!
SZeptemberig nem tanulunk,
Ötösökért sem magolunk.
Nagyon ránk fér a pihenés,
Jól esik a semmittevés.
Ünnepelnek a tanárok,
Kifárasztották jól a diákok.
Tennivaló akadt bőven,
A tanítás nem ment könnyen.
Nem is szólva a vizsgákról,
Átvirrasztott éjszakákról!
Rendesen meg vagyunk fésülve,
Utolsó vizsgánkra készülve.
Nem érdemlünk kíméletet?
Kemény vizsga helyett, ünnepet?
Nem a mienk csak az érdem.....
A tanár úrnak köszönjük szépen,
Kemény munkáját ez évben!
Tanárn?inknek így fejeztem be az utolsó versszakot:
Nem a mienk csak az érdem.....
A tanárnőnek köszönjük szépen,
Kemény munkáját ez évben!
(Flammerné Molnár Edit)
Az én anyám
Alabástrom fehér már anyám haja.
Zöld szeme van és átlag testalkata.
Éljen nagyon soká, jó egészségben,
Napjai teljenek boldogan, békében!
Anyáknapján neki csak ezt kívánom:
NYugodt legyen élte végig e világon!
Áldja meg az Isten, gazdagon e napon,
Mindíg mosolyogjon, soha ne búsúljon!
(Flammerné Molnár Edit verse)
Anyák napja számomra azt jelenti:
Anyának lenni nekem mit jelent?
NYűg egy gyermek, vagy élvezet?
Ábrándoztam egykor, annak idején:
Korán szeretnék anyuka lenni én!
Nem értett meg engem soha anyám.
A nagy kor különbség az oka talán!
Pedig én az egyetlen gyermeke voltam,
Jó szót, szeretetet, mégis ritkán kaptam.
Annyira hiányzott az anyai szeretet!
SZázszor, ezerszer jobb anyuka leszek!
Álmom valóra vált, s korán anya lettem,
Mind három gyerekem szívemből szeretem!
Olyan nagy boldogság, mikor hozzám bújnak,
Mikor arcuk ragyog, s szemük is felcsillan.
Rámolják táskámat, s egyre kérdik tőlem:
Anyukám, csokit hoztál ajándékba nékem?
Az én leányaim tudják, boltban voltam.
Zörgős szatyromban csokit, biztos hoztam.
Terelem a szót: Most csak magam hoztam.
Jó leszek én nektek csoki helyett, mondtam.
Előre jött Tünci, a legkisebb lánykám,
Lehajoltam hozzá, s karomba zárám.
Elkezd hízelegni: Szeretlek anyukám!
Nekünk csokit tudom, te úgy is hoztál!
Tudnál tovább várni? Csokit nyomban nem el? venni?
Igazán jó anyjuk szeretnék lányaimnak lenni!
(Flammerné Molnár Edit verse)
VALENTIN NAPI ÉRZÉSEIM:
Vajon e nap nekem mit jelent?
Akit szeretek, itt van most is velem!
Lehet, már a szerelem lángja halovány.
Egy kicsit megkopott az évek során.
Nekem Te vagy még most is mindenem!
Te is szeretsz még, tudom engemet.
Időnként lanyhul köztünk a szerelem.
Ne is csodálkozz ezen kedvesem!
Nagyon sok éve vagy már enyém....
A szerelem közöttünk oly régen ég!
Pislákol néha, de sokszor lángra kap,
Izzó parázsa tudom, örökre megmarad!
Édes férjecském, ha rád gondolok,
Reszket még mindíg minden tagom!
Zord halál ha majd tőled elragad,
Édes szerelmünk, akkor is megmarad!
Sok év múlva, mikor hajunk őszre vált,
Egymás kezét fogva várjuk a halált.
Ilyen boldogságban éljük le életünk,
Mindíg, s örökké szerelmesek leszünk!
(Flammerné Molnár Edit versei)
