Új életre támadt a téli kihalt világ.
Éled a Természet, ez a furcsa világ.
Bokrok alatt kibújt a kedves virágom.
Vidám a Napsugár. Tavasz nyílik ágon.
Megjöttek a fecskék, itt vannak a gólyák.
Tulipánok nyílnak, illatos orgonák.
Virágzó Természet tobzódik ujjongva,
Sétálnak a fiúk lányokat karolva.
Tavasz - a születés és újjászületés.
Virágok porzása és szerelmeskedés.
Fészekrakó - idő, családalapítás,
Felejthetetlen - szép! a Tavasz az Ifjuság.
Minden üdezöld , úgy kivirult a világ!
Kedves illatukat ontják már a rózsák.
Érik a sok gyümölcs, piros a cseresznye,
És az embereknek szebb így az élete.
Itt a Nyár. Felnőttkor. az Életnek nyara.
Családok, gyermekek vágya, boldogsága.
Itt az aratás is - beért eredmények,
Betakarítása az érett kenyérnek.
Perzselőn-forró Nyár égeti a tájat.
Párok keresgélnek bokrok alatt árnyat.
Csodálatos a Nyár! Oly kár, hogy elmúlik,
De ezért az ember sose szomorkodik!
A Nyár tüzes heve lassan csendesedik.
Elnyílt rózsa szirma a földre lehullik.
Elkövetkezett az élet délutánja,
De még szüretelnek. Zeng a vidám nóta.
Ez az Ősz! Az ember elkezd öregedni,
De eszébe sem jut önmagát elhagyni!
Langyos a Napsugár, egyre több a felhő,
Elmentek a gólyák, szemerkél az eső.
S egy napon lehull a százszínű levél is.
Barna ágak végén zörget már a tél is.
Az ember az öregség küszöbét átlépi,
De még megtalálja azt, mi" széppé teszi.
Elhalt a Természet, megfagyott a virág.
Kopáran nyújtóznak az ég felé a fák!
Süvít a hideg szél, csontig hat hidege,
S egy reggel leszáll már a Tél fagyos dere.
És már a Tél hava uralja a tájat.
Dermesztő hidege a vénnek halált ad.
DE! - a halál után jön a Feltámadás.
Soha nem ér véget az Örök Körforgás!
Új hozzászólás