Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Ezt a témát BUGYI ANNA - indította 15 éve
----- FATÁNYÉR. ----
Egy kis családról szól a történetem
Ebédhez készülve , meg volt terítve
Mindenkinek asztalnál volt a helye
De a Mama távolabb ült szegényke.
A szép tányérok, ragyogtak az asztalon
Előkelő családnál a Mama nem oda való
Ezért férre ültették egy székre szegénykét
És ott fatányérból ette meg az ebédjét.
Amikor a mama már nem volt ott
A kislány a fatányérhoz ragaszkodott
Dobd ki azt a tányért- mondja az anyja
Hisz nincs már szökségünk többé arra.
Erre a kislányka neki azt felelte
Ti is megfogtok öregedni egyszer
Elteszem ezért a tányért emlékbe
Majd ebben lesz az ebédetek nektek.
--- HIÁNYZÓ SZAVAK. --
Elmondanám, de nem tudom
A szó megakad az ajkamon
Úgy nézlek -nézlek merengve
Csak a szemem beszél helyette.
Megszólalnék, de elakad a hangom
Feléd nyújtom két gyenge karom
Feleslegessé vált most minden szó
Hogy újra látlak, az már nagyon jó.
Könnyek csorognak most arcodon
De én minden könnyet lecsókolom
Nem mondok nagy-nagy szavakat
Most boldognak érezzük magunkat.
Hozzászólások eddig: 4
Bakkné Szentesi Csilla üzente 15 éve
BUGYI ANNA - üzente 15 éve
-------- EZ VAGYOK ÉN. -----
Szeretem a holdat, mely fent ragyog
---Szeretem a napot, s a csillagot
Szeretem a kék eget, a bárányfelhőt
---Mindent szeretek, ami jó és szép
--------------Mi kellene még
------------Hát ez vagyok én.
Szeretem a szemed ragyogását, fényét
Szeretem a nézésed, mely hozzám beszél
----Szeretem az ajkad gunyoros mosolyát
------Mindent szeretek, ami jó és szép
----------------Mi kellene még
--------------Hát ez vagyok én.
Szeretem a sok szürke hétköznapot
Szeretem a napokat, míg veled vagyok
------Szeretem, mert szeretve vagyok
Nekem ezek az ünnepnapok
-----Mindent szeretek, ami jó és szép
----------------Mi kellene még
--------------Hát ez vagyok én.
Szeretem, amikor melletted vagyok
----Szeretem, mikor átölel karod
Szeretem a csendet, mely körőlvesz
---------------S ez elég
--mindent szeretek, ami jó és szép
------------Hát mi kellene még
--------------Ez vagyok én.
BUGYI ANNA - üzente 15 éve
-------- IMA A HALOTTAKÉRT. -------
Hűvössek a reggelek, a nappalok
Hulló levelek ellepik a sírhalmot
Már vásárólják a sok virágokat
A temetőben szépítik a sírokat.
Lengedezik az enyhe halk szellő
Mécsesek bevilágitják a temetőt
A sírok, már virágban borúlnak
Emberek halkan imát suttognak.
Fájdalmas, könnyes arcú emberek
Magukba roskadva emlékeznek
Mindenki ünneplőben leborulva
Drága hozzátartozóit siratgatja.
A szél, most este már erősödik
A temető lassan elcsendesedik
Meghatódva ballagnak haza
Hogy otthon az imát folytassa.
Mészárosné Fischli Magdolna üzente 15 éve
Összeszorul szívem versedet olvasva. A kisleány a maga őszinte, tiszta lelkével ugyan azt folytatja, amit szüleitől tanul. Elítélem azokat, akik az öreg szülőt félrelökik, mert így soha nem lesz tiszta szeretet a Földön. Van egy versem, hasonló gondolatokat foglal össze a megöregedett szülőről. Most fel is teszem.
Üdv.:szuzus (Mészárosné Fischli Magdolna)
Vincze László írta 4 napja a(z) Már tudom-- blogbejegyzéshez:
Örülök a versednek! - bár ha égitestről van szó akkor Nap...
Vincze László írta 4 napja itt:
03. 11 talán még van remény?
Harmath Jozsef 1 hete új blogbejegyzést írt: Már tudom--
Vincze László írta 3 hete itt:
02. 16 benéztem, előbb- utóbb remélem összejön a csapat (ismét).
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Új hozzászólás