------- RÖGÖS UTAK ------

Rögös volt az utam, melyen eddig elhaladtam
Nagyokat estem, de én még mindig feláltam
A viharoktól sem féltem, meg nem hátráltam
Küzdöttem magamat, mindig csak előre, előre
Amíg egyszer el nem értem az utam végére.
------- Válszthattam volna sima utat is ---------
---------Elsímult, mert sokan jártak itt ----------
Könnyen haladtam volna előre, és sikeresen
--Az ilyen sima útat én soha nem szerettem--
--Könnyen jött sikert, nem becsűltem vólna--
--Lehet, hogy már régen lesodródok onnan--
----- Így a rögös úton nehezen haladtam-----
------De én még mindig talpon maradtam-----
-----Véget ért az utam, vegre hazaértem-----
Ha nem is nagyon símán, a célomat elértem.

P3230487.JPG

képeim 270.jpg

képeim 013.jpg

Válasz

"Őszi "nevezet vers.

---- HÁLA. ----

Ültess fát, és sok virágot
Tedd szebbé a világot
Had nőjenek
Virúljanak
Jó levegőt adjanak.

Ültess fát és sok virágot
Így boldog leszel
Meglátod
Ápoljad
Vigyázz reája
Gondoskodást
Meghálálja.

P1260314.JPG

Másolat - képeim 027.jpg

P1210308.JPG

Válasz

"Őszi" nevezett vers.
--- ERDŐBEN ----

Szeretem a korai hajnalt
Amikor megjelenik a harmat
Amikor a madarak ébredeznek
Csiripelnek, és énekelnek.

Szeretek az erdőben lenni
Néma csendet meghallgatni
Természet ébredését csodálni
Elmélázni, benne gyönyörködni.

Szeretem a távoli harangszót
Mely felébreszt az ámulatból
Egy kis mókus siet az odújába
Mogyorót visz hamarjában.

Délután egy nagyot sétálgatom
A fák susugását hallgatom
Ágaik, hajladoznak, cirógatnak
Kellemes árnyékot adnak.

képeim 249.jpg

P9150226.JPG

Másolat - P9150245.JPG

Válasz

"Őszi" nevezett vers.
---- VIHAR ----

Mintha a dob peregne
Úgy dörög az ég
Pedig a vihar, távolabb van még
De érzem, mindjárt ideér
A villámok cikáznak az égen
Mindenfele
Mintha harsona üvőltene
Most bele
Egy villám valahól lecsapott
Akár a hegedű hangja,
Úgy visított
Egyszerre dörgés, villámlás,
Sivítás hallatszik
A zenekar lassan együtt dolgozik
A zenében átérezni a nagy vihart
Mely mindenkit
Felkavart
Majd lassan lecsendesedik
Hallkan szól a melódia
A vihar is tovább ment
Valahova
Érzem a fák suhogását
A levelek zizegését
A madarak vidám énekét
Ébredését
Az andalító halk zene
Most elnémúl
A nagy csend felülmúlhatatlan
Élményé alakúl.

képeim 298.jpg

P1110294.JPG

képeim 132.jpg

Válasz

"Őszi "nevezett vers.
ŐSZ KEZDETE.

Nézem a fák hajladozását
Érzem a lombok cirógatását
Nézem a hulló levél szőnyegét
Érzem már az ősz kezdetét.

Nézem, ahogy közeledsz felém
Érzem a lépteidnek a neszét
Nézem a szemednek ragyogását
Érzem a szívednek dobogását.

Nézem az ég gyönyörű kékjét
Érzem a nap gyenge melegét
Nézem a mosolyt az ajkadon
Érzem, hogy átölel a karod.

PC060194.JPG

képeim 009.jpg

képeim 290.jpg

Válasz

------------ KÓRHÁZBAN --------------

Fáradt, üres tekintetek
Néznek a semmibe
Miért van ez
Miért
Hát nem jön hozzá
Senki sem.

Élete javát ledólgozta
Most legyengűlve fekszik
Miért van ez
Miért
Hát mostmár senkihez sem
Tartozik.

Most az ajtót figyeli
Hátha hozzá jönnek
Miért van ez
Miért
Hiszen Ő mindig
A családjánának élt.

Odamegyek hozzá
Megsímogatom az arcát
Miért van ez
Miért
Ennyi elég
És a szeme könnyezve
Néz felén.

Mondom, hogy a családnak
Sok dólga van otthon
Miért van ez
Miért
Hogy mindig csak én
Vígasztalom.

Hisz e nekem
Vagy csak úgy teszi
Miért van ez
Miért
Szeme, most ragyogni kezd
Neki.

Mindennél többet ér nekem
Hogy látom mosolyogni
Miért van ez
Miért
Hogy egy idős embert
Így el kell
Hanyagólni.

P2180369.JPG

P2180369.JPG

P2020346.JPG

Válasz

-------- VIHAR. --------

Mintha a dob peregne
Úgy dörög az ég felettem
Pedig a vihar távolabb van még
De érzem mindjárt ide ér.
A villámol cikáznak az égen
mindenfele
Mintha harsona üvőltene
most bele
Egy villám, valahól lecsapott
Akár a hegedű hangja.
úgy visított.
Most egyszerre a dőrgés, villámlás
sivítás hallatszik
A zenekar együtt dolgozik
A zenében átérezni a nagy vihart
mely mindenkit felkavart
majd lassan elcsendesedik
Hallkan soól a melódia
a vihar is tovább ment valahova
Érzem a fák sohogását,
a levelek zizegését,
A madarak vidám énekét,
ébredését
Az andalító zene, most elnémúl
A nagy csend felülmúlhatatlan
élménnyé alakúl.

képeim 009.jpg

Válasz

--------------- REMÉNY --------------

Bánatos vagy, mert nem minden
sikerűl
Tudod, hogy nem csak te vagy így
egyedűl
Újra kell kezdeni, és mindig
remélj
De soha ne veszítsd el a
reményt
Annyit nem kapsz, amennyit te
adtál
És sokszór segítséget mástól ne
várjál
A magad erejéből kell többnyire
mególdanod
Hogy milyenek lesznek most már
a hólnapok
Látod, már kisüt végre a
nap is
Mosoly jelent meg ezután a te
arcodon is.
Így van jól, most már te is
belátod
Melletted vannak a hűséges
BARÁTOK.

----- ZENE. -------

Néma csend a nagyteremben
A hegedű megszólal csendben
Sír a hangja, szívem összeszorúl
Amikor a vonó a húrokra símúl.

Bánatosan, keserűn szól a hangja
Szemekből a könnyeket kicsalja
Most a szél süvítése hallatszik
Mert a szél, a nappal hadakozik.

Győzött a fénynek erősség
Megszólalt a madarak csiripelése
Énekelnek, röpködnek vidáman
A vonó a húrt érinti árnyaltan.

Majd a hegedűnek karcsú teste
Amely a húrok hangját leste
Lassan - lassan leereszkedik
S ezzel a zene befejeződik.

Válasz