Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Ezt a témát Szabó Mihály indította 14 éve
Az én családi köröm
Az élet az otthonomtól messzire sodort
Ritkán látlak apám, ez a versszak most rólad szól
Nem vagy vastag inkább az a szikár fajta
Felnézhet rád bárki mert megnőttél jó magasra
Bár a kemény élet nyomot hagyott rajtad
Mégis jó kedvűen éltél és nem is titkoltad
A minap a kisfiammal rólad beszélgettem
És a gyermekkoromról elmélkedtem
Alig pihentél munkával telt az életed
Nem gondoltam hogy az idő eltelhet feletted
Bár hajlott a korod de legyőzni mégsem tudott
Most is megtettél mindent amit egy apa adhatott
Nem panaszkodsz pedig volna mire
Talán nincs kedved vagy az élet nevelt erre
Hogy mit gondolok rólad soha nem mondtam
Ezért jegyzetel ily serényen a tollam
S ha fiam egyszer utódjával beszélget
Remélem majd engem is így emleget
Amikor valaki azt mondja anya
Eszembe jut a tiszta ruha illata
S akár milyen makacs volt a folt
Az anyám mindig erősebb volt
Rendezett kert, kihúzott gyomok sora
A konyhából kiszűrődő étel illatának áradata
Az élethez jó példát mutattál
Erkölcsről sok-sok szónoklatot tartottál
Mindenre volt időd
Sosem mutattad ha elfogyott az erőd
Így telt gyerekkorom
Hogy csináltad ma sem tudom
De semmi sem tart örökké amit az élet adott
Az egészséged kissé megkopott
Ugyan már nem bírsz annyit mint hajdanán
Mégis büszke vagyok rá hogy te vagy az anyám
Kedves nővérem, mivel szüleinket nem láttuk túl sokat
A neveltetésből egy rész rád szakadt
Bár zseninek született elmém
Mégis csiszolgattál nevelgettél
A pofon amit adtál nekem a testem fejlesztette
Az akarat hogy kitörjek szárnyaid alól az eszem növelte
Adtam neked valamit bár nem készakarva
Mert hogy most is úgy élsz mint Teréz anya
Ápolgatod a csemetéket
Kapnak tőled biztonságot menedéket
És adok neked még egy dolgot
Köszönetet amit e pár sorral mondok
Ez ugyan a vers harmadik szaka
De nem tiszteletlenségből kerültél utóljára
Hozzászólások eddig: 4
Szabó Mihály üzente 14 éve
A kezdet
Csöppnyi gyermekem előrelépett
Iskolás korú lett
Magába szívja a tudományt
Kanyarintja a betűt élvezi a számolást
Bár a gondolatai még elkalandoznak
De az értelem szikrái már benne nyiladoznak
Figyeltem mikor a leckét csinálta
Amint a betűt írás közben szájával formálta
Ahogy elfehéredett ujj véggel a ceruzát tartja
Suta mozdulattal számokat vés lapra
És ezt oly módon teszi
Hogy még három lappal odébb is látszik
Olvasásnál betűz szótagolni próbál
Közben ficánkol lábat lóbál
Ültem mellette tanultunk együtt
Összedugtuk tudománytól meg duzzadt fejünk
Minderről a gyermekkorom eszembe jutott
Mikor Ági néni az alapokra oktatott
Nekem is viszketett a hátam
Forgolódtam lógott a lábam
De az én tanítónénim kitartott
Szerettem az iskolát s mindazt amit tanított
A kisfiam is várja hogy a hétvégének vége legyen
Hogy kedvenc intézményébe mehessen
Mert ott van neki Marika néni ki őt formálja
Kisze-kusza agy tekervényeit igazgatja
Lívi néni pedig a napköziben
Hogy a z élet rögös útján el ne vesszen
A pályája elindult
Kicsit lassan de nekilódult
S mivel a jelen már biztosítva
A megfelelő emberekkel fölkarolva
Olyan folytatást kívánok neki
Mint nekem volt a Klári néni
Szabó Mihály üzente 14 éve
Akit az élet nem küld padlóra.
Van egy valaki a földön
Aki itt jár most is az emberek közt
Örökmozgó a maga ura
Mindenhol van egy barátja
Judo a mindene
Járt szorgosan versenyekre
Múltja van nagy mint ő maga
Házában temérdek trófea
A sport volt az élete
Erre mindenét feltette
Nevelte az utódokat
Megyénkben jó sokat
A hétköznapi emberek nem ismerik
Csak úgy hogy kisgazdaként tevékenykedik
Belső békét talán innen nyeri
Gondozza és megérti a növényeit
Amikor magába szívta a nyugalmat és a csendet
Felkeresi az embereket
Erre legalkalmasabb a piaci forgatag
Ahol a pletyka és hírek közt mozoghat
Nem kerüli el figyelmét semmilyen rész
Mindent tud napra kész
És mindezt úgy műveli
Mint aki félvállról veszi
S mikor hazatér fáradtan
Megnézi még az unokákat
Mert hogy szeretik őt a gyerekek
Havernak tekinti az enyémet
A sarjam is viszont kedveli
Csak úgy nagyszomszédnak nevezi
Szabó Mihály üzente 14 éve
Zord idők
November a tél kapuja
Enyhe az idő, bár csak így maradna
Jön a tél kikerülni nem lehet
Ősz után nem jöhet a kikelet
Olyan mint a földi lét
Lehet szép mint az ősz, de aminek jönni kell az úgyis utolér
Ahol élet múlt el ott új élet sarjad
És ez ad értelmet a tavasznak
Nem rohanok ennyire előre
Fölnézek a fölöttem tornyosuló felhőkre
Melyek vészjóslóan közlik vége a jó időnek
Ezért lennék inkább otthon a kemence mellett
Az embernek viszont szomorúbb a sorsa
Mint sem hogy állandóan fürödjön a földi jóban
Munkából áll a nap, verejtékből az élet
Észre sem veszed és eltelt feletted
Talán azért lett a jövőkép előttem oly sötét
Mert közölték egy kolléga halálhírét
A társaságra csönd nehezedett
S utána róla egy szó sem esett
Vajon majd nekem is csak ennyi jut?
Rövid csend s az élet tova fut?
Remélem nem csak a nyomomat hagytam a világban
Hanem egy darabkát is magamból az emberek tudatában
Szabó Mihály üzente 14 éve
A bárányok hallgatnak
A bárányok masszív lények
Kemény fából faragta őket az élet
Időszámítás előtt kezdődött a történetük
Mai napig is mostohán bán a sors velük
Közéjük született valaki a jászolba
Ő volt ki a pályájukat elindította
Aztán jött az ki szétválasztotta a vizet
De előtte még vérükkel ajtó félfán jelölgetett
A vérüket álldozták
Az emberiség sorsát rájuk bízták
Hogy visszatérjek ahhoz ki a jászolban született
A szerződés vele kötetett
Népszerűsíti és reklmozza fajtájukat
Cserébe kéri a hallgatásukat
Arról az egyszerű esetről
Amit mai napig olvashatsz egy vastag könyvből
Vallaták őket hogyan történt
A hírt viszont nem cáfolták és nem is erősítették
Még egy páran kutatják mi az igazság
De nem derülhet ki ennyi idő után
Hűek maradnak az adott szavukhoz
Az élet számukra bármit is hoz
Azóta sok birodalom hullott szét
Ők mégis túlélték
Nem akarnak ártani a világnak
Így hát a bárányok hallgatnak
Kétszeri István írta 1 hete a(z) vándor! blogbejegyzéshez:
Köszi !!!
Harmath Jozsef írta 2 hete a(z) vándor! blogbejegyzéshez:
nem rossz----üdv
Kétszeri István 3 hete új blogbejegyzést írt: vándor!
Kétszeri István 3 hete új blogbejegyzést írt: Stigma!
Kétszeri István 4 hete új blogbejegyzést írt: Én vagyok én,....
Kétszeri István 4 hete új blogbejegyzést írt: A vén tölgy.
Kétszeri István 4 hete új blogbejegyzést írt: Ember vagyok,...
Kétszeri István 4 hete új blogbejegyzést írt: Arc poetica
Kétszeri István 4 hete új blogbejegyzést írt: A csillag ...
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Új hozzászólás