AZ az érvényes harag
készít egy adományt belőlem,
fényes póráz kezein
keresztül
A lovakért, akik naponta átfutnak
testemen-mikor a hideg ráz
a lovaknak, amik naponta futnak
vonszolnak
terhesen-
Hát ezek a modern idők
Amiben te ott túl a másikaknál
készülékkel
Terhesen zokogsz
Egy majom
A prózaian ücsörög
csúnya lámpákkal
AZ ágyunk mellett
Ez AZ érvényes harag
Adakozik belőlem,
Vagy mintha belőletek is

Válasz

Ez borzasztó!

Válasz

És Jeromos elásta a kutyákat
vagy méter mélyre
és a partizánok
hát olyan kevés
és felkötik őket
bizony ez
rémes szokás
ez rémes szokásaink
és
amolyan ernyedt
eskütételeink között
a vérzivatar,
hogy szeretlek...meg
soha többé
és kígyó van a szádban
egészen
és harapjad meg
ebbe azért
bele illik
dögleni
És Jeromos elásta a kutyákat
vagy méter mélyre

Válasz

mondjuk akkor
vagyok az
kimerevített üvegek mögül
néz meg téged
-így vannak a halak az akváriumban
egy pontra
az ujjad hegyére tódul
riad
mind
valahogy ma
megérzed
harapásod egy
nagy hézag
abba beszélik bele,
sokan emberek
hogy ma már
tudnod kéne.....
és te azt mondod
"Talán........."

Válasz

lepkéket látok ablaknak
verődni súlyosan
hát ilyen
ilyen kényes a szépség?
szárnyairól
hullajtja porait
és csak a szárnyairól beszél
neked kedvesen
nem érint
hát a repülés
pedig immár
ennyivel is kevesebb
kevesebb
madarakat látok
a szobádban
kényesek érzékenyek
követelni is fognak
azt hiszed
akár a gyermeked
követel
hozzá hullnak
nőnek a fogak
látod
madarak miket
sohase tartottál
a szobában
hol sose voltam
a fogaskerek egymást
érik

Válasz

Na végre, olyan verset olvasok ami igazán megérint, és nyilvánvalóan tehetséges ember-aki irja.
Csak igy tovább,nagyon sok sikert

Előzmény

Válasz

Köszönöm.......a hozzászólásokat!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Előzmény

Válasz

Szia Ede!

Talán nem baj, ha tegezlek. Örülök, hogy feltetted "néhny versed", annak pedig különösen, hogy írásaid merőben eltérnek az itt olvashatóktól! Szűrt reális - ahogy a szürrealizmust viccesen emlegetem - ez az első benyomásom. Igen is, van létjogosúltsága a szabad verseknek is, a szabad képzet társításoknak, a kiírt lélek folyamoknak. Engem az sem zavar, hogy költeményeidet nem "címkézted" fel címekkel, ezzel is magukban hagyva egy másik értelmezés lehetőségét. Melankólikusnak érzem mind a hármat. A második kifejezetten tetszik: rejtett fájdalmak a szeretben.

Üdv:

Zoli

Válasz

ez melankólia
ahogy keselyűk valamely
nyirkos tárgyadon?
aminek húsa sincs
hogy melyiken?
nem látom pontosan,
de a logika ez? ami
törvényeken levő bizonyos apró
cseppeken keresztül
emlékeztet
kékről és falakról
a szobára is mely immár
másé
másé
és
mögötted a kék már
a tenger képzete
gyümölcsösökön
átszaladó gyermekek
gyorsuló lélegzete
a beszéd
is kevésebb-
nyugszékeken álló
láztól a gyulladástól
hajatlan asszonyok
ejtik a szót
mintha palásttal
átlobogsz rajtuk a széllel
nyugszékeken álló férfiak
furcsa öltözet a bánatuk
mintha oszlop lenne
megállsz benne
maradsz
gyermekeik mozgásában,
haladsz halakkal el
ahogy mikor víz alá
süllyednek
ők meg én vagy egyezer méter mélyre
teljesen súlytalanul
zárt áramkörökben
a kényes lovaink
nyihognak
egy hóesésből kifelé



minden eső
szürkét esik
szakadatlan
egy pontba zuhansz
lázban állunk
látod beteg az
ki szeret
a férfi nőhöz
anyjához a gyermek
kerül
és amit remélek
terül
elterül
egy nevezhetetlen isten
hét
hét lelke



fellebegni
mint a pára
sok szárnyas
lények
pihennek
a
szájban a sok föld
ez a felébredni
az a
négy húr kifeszül egy rigóban
a rigó így dalol:
“És sok-sok hullám
futása eláll,
hogy az összes csillag
az egyetlen múlt része,
az emlék csak egyetlen képe”
és ha tükörbe nézek, látom, amit mondanak
úgy mint kit démonok
bántnak
ez hát a megbánás ideje
a tű ismét kifelé halad

Válasz