Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Ezt a témát Baranyai Mária indította 14 éve
Ha könnyes szemekkel térsz éjjel nyugovóra,
Mert közelsége nélkül telt el egy újabb óra.
Ha a bánat már nagyobbra nőtt, mint a szerelem,
Ott leszek és meggyógyítom darabokra tört szívedet!
Ha az életedet veszed újra fontolóra,
És a szívedet próbálod meggyőzni, hogy végleg leteszel róla,
Mert a bánat már nagyobbá vált, mint a szeretet,
Ott leszek és megmentem összetört lelkedet!
Bízz bennem, Én elkaplak, ha zuhansz,
Feltárom előtted az utat, amelyet hiába kutatsz.
Széttárom szárnyaimat és elrepülök Veled oda,
Ahol minden egyes pillanat egy valóságos csoda!
Mert Én vagyok az őrangyalod,
Ha eleged lett már a magányos éjszakákból,
És semmi jót már nem vársz a nagyvilágtól,
Összeroskadva sírsz, nem tudva mit kaphatsz még a sorstól,
Ott leszek és megvédelek a bizonytalan holnaptól!
Ha elveszted a hited, és nem tudod, merre szaladj,
Jussak eszedbe újra, és ismét felém haladj.
Mondj csak annyit, hogy társaságra vágysz,
Én ott leszek mindig, hogy szívemmel újra játssz!
Higgy Nekem, nem hagyom, hogy leess!
Boldogságot adok, hogy mindig csak nevess!
A végső pillanatban fogom meg a kezed,
Az egész világot odaajándékozom Neked.
Mert több, mint a barátod vagyok...
Bízz bennem, Én elkaplak, ha zuhansz,
Feltárom előtted az utat, amelyet már régóta kutatsz,
Széttárom karjaim és szorosan beléjük zárlak,
Hozzám mindig futhatsz, tudod, hogy szívesen várlak!
És ha a két szemed fénye már újra boldogan ragyog,
Biztosan tudni fogod, hogy Én vagyok az őrangyalod!
Hozzászólások eddig: 6
Gáspár Éva üzente 13 éve
Gáspár Éva üzente 13 éve
Ez nagyon nagyon szép,olyan megindító!
A végső pillanatban fogom meg a kezed,az egész világot odaajándékozom neked.... ez gyönyörű
Gáspár Éva üzente 13 éve
Gáspár Éva üzente 13 éve
Fazekas Bianka üzente 14 éve
A jövő emléke járja át testem,
Repültem, de a földre estem.
Angyalként szárnyaltunk, Te és én,
Vígan lógattuk lábunk a világ peremén.
Csak mi ketten,
Rosszalló tekintetek nélkül,
Egy szív két testben,
Neked adom emlékül.
Olvasd fel, ha nem találsz,
Ha egy nap társ nélkül szállsz.
Gyere le értem, szárnyaid add kölcsön,
Siess, az ébresztő fel ne költsön.
S ha itt lent, a rosszban, mocsokban,
Megfosztanak szárnyadtól, csalódsz, elmerülsz a koszban.
Ne szomorkodj, akkor leszel ébren,
Rám találsz majd, kint a téren.
Téged várlak, verset írok,
Meglátlak, ne búsulj, csak örömömben sírok.
Vincze László üzente 14 éve
Egy versem VÖRÖS NIKOLETTA SZÁMÁRA , hát ez egy beleteljesült szerelem (vagy csak álom?)
Légyszi!
Vágyammal győzködöm, mióta megláttalak,
Örök szerelembe estem, egy pillanat alatt.
Rám vetetted kacéran tengermély szemed, s
Öltötted kacéran, pajkos nyelvedet.
Sóváran és meghatva órákig néztelek!
Nem sok víz folyt le akkor a patakban.
Igen! És én tartottalak ölelve karomban.
Kívántalak, és Te mondtad, hogy: ne!
Oly forró, volt a levegő. Igen! És Te!
Lelkem rajta, de nem hagytam abba,
Egy gomb, s kezem megakadt a csatba.
Te mondtad, félénken, hogy: ne!
Tétova kezem, azonban folytatta.
Aztán, sikoly: ne! Ne; ne hagyd abba!!!
Surranva repült ruhád a sarokba,
Zakatoló szívvel mondtad: ne hagyd abba!
Átöleltük egymást, és a menyben járjuk,
Másnapra se csappant felbőszült vágyunk.
Ájultál már; de búgtad: ne hagyd abba!
Remegtél, öleltél, csókoltál, szerettél.
Aztán már én kértem: légyszi! Hagyjuk abba!
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Új hozzászólás