Wan kinek dobog a szíwe,és azzal láthat.
de az enyém persze még ezzel is várhat.
szerettem volna én is Földet fordítani,
sikertől édes könnyekben valakihez ordítani,
de ő megcsalt,még az eszemet se tudtam.
kicsi voltam,a kezem csak az orromba dugtam.
aztán jöttek mások,kik pátyolgatni akartak.
végül kiderült ők is hazugsággal takartak.
de az igaz barátságra, még én is rátaláltam,
tudja minden titkom,hogy kiskoromban babáztam.
mégis büszkén vállalja,hogy ilyen gyerek lettem,
egyszer neki csak úgy még egy ajándékot wettem.
nem azért,hogy hálákat rebegjen,
hanem ha felweszi,előtte a barátság lebegjen.
aztán jöttek a nők szépen sorban,
fürdettek a jó gecis porban,
én meg nyeltem azt,nem bírtam köhögni,
wisszaemlékezwe már nem bírok röhögni.
aztán itt wan ki értem életét adná,
a jöwőmre utolsó fillérét rakná.
hálás wagyok,bár nem így gondoltam az egészet,
egyszer én is gondoltam egy merészet.
most ezután futok,hogy legyen nekem jöwőm,
egy fegyver nélküli igazi löwőm,
ki majd tovább wiheti mindazt amit láttam,
elkerülheti mit én eddig meg bántam.


szeretném,hha véleményeznétek ezt :) nem számolok szótagokat ne legyetek meglepődve,csak hírtelen dühkitörések következményeiben szoktam írkálni rímeket,de kíváncsian várom véleményetek.

Válasz

VALENTIN nap,,egy gondolat? HOL NEM ÉL,,,,Hol nem,él a vágy, s szeretet,Ott már nem él semmi,,Hisz csak vággyal lehet,NÖBEN A NÖT észrevenni,,,Szeretet nélkül, nincs érzés,,Közömbös lesz minden,,Irigységgé válik,,Öröm, gyönyör,s az érzelem,,Lassan kiöl az emberből,,Minden szépet és jót,S kap közönbösségből,,Egy életre útravalót,,KÉRDÉS? Mit magának feltesz? Létébe mélyedve,,UGYAN KINEK KELLESZ? VAJON KI SZERETNE,,,Tisztelettel,,Tompa László,,,trixi51 Üdv

Válasz

sírlak

Ágyam felett a lámpám fehéren meredt a papírra
én könnyek közt álmodoztam édes emlékedbe sírva
könnycseppem tompán lepottyant, kis púpot növesztett a párnán
fénytesteden fátyolosan csillogott át a szivárvány

-már nem tudlak jobban szeretni, nem bírom visszatartani
kínok közt, gyötrődve, hogy halljad szerelmem bevallani
add meg nekem a szereteted s legyen tiéd, mi enyém
éljünk, mint gerlepár a magasban isten legkékebb egén.

Sz F ali as Ferrys

Válasz

est

Időtlen furcsa est
Eget nap vére fest
Felhőfutást szelest
Költő ma írni rest

Sz F ali as Ferrys

Válasz

Csak nézem

csak nézem a szád mohón epedve legbelül
keserédes sóhajjal a szívem körül
csak nézem, közben vérem agyamban úgy dobog,
míg melletted, mint néma elballagok

csak nézem a szemed, de gondosan kerül
nem lát meg, máshol kutat idegenül
csak nézem, közben ajkunk egymásra tapad,
míg kettőnk közt képzeletem áthalad

csak nézem a szád újra észrevétlenül
félve, hogy szememnek ellenszegül
csak nézem s már érzem, hogy összeroskadok
ha nem tudatom veled, hogy szerelmes vagyok

szeretem a békét, mi a szívedben ül
a zenét, mi ajkadon búgva hegedül
szemed, ha rebben, vagy elszenderül
a szelet is, ha fúj szép tested körül

szeretem a rád hulló hópelyheket
lábnyomod a hóban, ha ráléphetek
szeretem minden gondolatod
az egész világot, mert befogadott

szeretem, ahogy főzöd a teát
szeretem mások boldog mosolyát,
mikor kedvesen mondasz nekik valamit
mikor benned vidám ember lakik

szeretem, ahogy megértesz másokat
hogy nyugodt erőd rájuk is átragad
szeretem benned nehéz életed
szeretem a sorsod, mely hozzám vezet

szemed most fekete, végre rámtekint
arcod is követi óhajom szerint
te is rám gondoltál közben -talán
vadgalamb pár éje zöld tavaszi fán.

Sz F ali as Ferrys

Válasz

Kolibri

arcod, mint angyali virág
kicsiny füleid szirmai annak
ajkaid, mint porzó és bibe
nektárnedvvel összetapadnak

orrocskád a jel és szemeid-
tavaszi mézelő-ragyog
pompázom még egy lassú kört
most, ha már itt vagyok

nyakacskád, mint ékszertartó
szárba nőtt testen ül
hajad, mint pihe pára-párna
szépeskedik felül

színednek minden szivárványa
ékes magvetőt keres
tudatom: én Don Kolibri vagyok
és senki mást ne szeress!

Sz F ali as Ferrys

Válasz

éreztem..

Ahogy fogtam a kezed és néztem mély szemed, feléd indult egy gondolat
majd védőpajzsodról fürgén lepattant s a végtelenbe elszaladt
-mert nem volt meg a szó, hogykifejezzem a fülemben zúgó harangokat
a dobszót robbanó mellemen és szemedben a galambokat
a másodpercek így múltak veled s még mindig együtt volt kezünk
megéreztem akkor édes reménnyel, hogy egyszer egymásért létezünk.

Sz F ali as Ferrys

Válasz

Ne hagyd abba a versírást Györgyi, mert nagyon jól csinálod! Pusza: Edit

Válasz

Kedves Klubtag!
Köszönet Mindnyájatoknak,hogy befogadtátok a versemet és ismeretlenként is szavaztatok rám!Nemrég kezdtem verset írni,mert inkább a mesék álltak közel hozzám.54 éves pedagógus vagyok,10 éve magántanár.Túl sok időm nincs,de ha mégis,kertészkedek vagy kutyáimmal sétálgatok és persze verset írok.Mégegyszer köszönet.Üdvözlettel:Palló Györgyi

Válasz

Köszi Srága Edit. Üdv.R.

Előzmény

Válasz