<!--
/* Font Definitions */
@font-face
{font-family:Verdana;
panose-1:2 11 6 4 3 5 4 4 2 4;
mso-font-charset:238;
mso-generic-font-family:swiss;
mso-font-pitch:variable;
mso-font-signature:536871559 0 0 0 415 0;}
/* Style Definitions */
p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal
{mso-style-parent:"";
margin:0cm;
margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:12.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";}
p
{margin-top:0cm;
margin-right:12.0pt;
margin-bottom:12.0pt;
margin-left:0cm;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:12.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-fareast-font-family:"Times New Roman";}
@page Section1
{size:612.0pt 792.0pt;
margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt;
mso-header-margin:35.4pt;
mso-footer-margin:35.4pt;
mso-paper-source:0;}
div.Section1
{page:Section1;}
-->
A fény felé haladva.
Halántékod forróizzásában, érzem félsz
meggyötört tested kínlódva remeg,
lelked tengerében talán csitul, a vihar
Mondd, hogyan segíthetnék. Szenvedek, ha kell veled
Mily gyarló talán a világ valóság,
és parányi a remény sugara fakó színe,
meg őrizném, ha lélegzésedben kéred,
lélegeznék helyetted, harcolnék veled.
Olyan lehet, mint mikor a fecskék újra útra kelnek,
mert vége lesz a nyárnak, majd az ősznek, majd a télnek
sötétben ragyogó megszámlálhatatlan csillagos égnek,
hallgatásában, dallamában, ahogyan énekelnek az esti szélben.
De egyszer hasad majd a hajnal, karjukban angyalok visznek
gyengék, igazak útján a fény felé visznek.
de most fájdalmam sírboltjában zokogva kiáltok,
Várj reám édesem, csillagom, szerelmes virágom.
Kommentáld!