Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Hó hullott. A gyerekek kapdosták,
lelkesen a fehér pelyheket.
Én búsan lapátoltam a járdát,
ők meg hóembert építettek.
A zord tél ellenségként bánt velem,
viseltes vékonyka cipőm lyukas volt.
Szénért a pincébe kellett mennem,
a lépcsőn cipeléstől arcom kigyúlt.
Nehéz bádog vödröm csupa folt.
A hideg szinte a csontomig hatolt.
Féltem a patkányoktól nagyon,
Becsukott szemmel rohantam fel vakon.
A többiek nem fogadtak be,
a szegény házmester lányát.
Lenézőn biggyesztették szájuk,
amiért nincs fürdőszobánk.
Iskolába sem szerettem járni,
mert anyám nem adott uzsonnát.
és nem akartam soha sem látni,
a többi gyerek boldog arcát.
de egy szép nap meglátták mi van bennem,
a sok szenvedés véget ért.
Énekeltem, játszottam önfeledten,
nem adtam volna semmiért.
A vér pezsgett ereimben, éreztem élek!
álmom tarka virága nyílt ki akkor végleg.
Baráti arcot mutatva hízelegtek,
akik egykor régen oly nagyon lenéztek.
Nem haragszom már, sajnálom a múltat,
meggyötörtek, de ők mutattak utat.
az önmagamba vetett hitem töretlen,
ők tanítottak erre, tudatlan engem.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!