Dél - vidék, erdők, mezők, vadvirágos táján, fut egy juhász a nyáj után, kutyától elhagyatva árván. Bodri a puli, szbadságon van éppen, és most pihenget a fák hűs tövében. Néha felnéz, lábaira teszi a fejét, és nézi hogyan szalad a nyáj szerteszét.
Lohol már a juhász, szalad a két lába, a puli pedig mosolyog magába. Ahogy a nap megy felfelé az égen, egyre melegebb lesz erdőn, mezőn, s réten. A birkák a fák alá bemennek, mert ott hűvöst remélnek. A juhász is követi őket. Egy tarisznyából boros üveg kerül elő, azt meghúzza, majd a fejét álomra hajtja. Addig a Bodri a tarisznya tartalmát kifosztja, de a kenyeret meghagyja.
Telek az órák, a juhász álomvölgyön járva, a kedvesét látja az álmába, aki éppen csókot adna a szájára. A Bodri is a gazdi száját nyalja, és a fülét meharapja. " Ébredj gazdi, gazdi ébredj gyorsan, mert a nyáj szétszalad most nyomban. "
Kezdődik a délutáni hajsza, a juhász a birkákat hajtja. Kezében bot, üvölt mindhiába, az izzadság gyöngyözik a homlokára. A Bodri vigyorogva kíséri, és tisztes távolságból figyeli.
Végre közelednek az esti órák, a birkák a juhászt megszánják. Már nem szaladnak, pihenni térnek, de előtte egy kis abrakot kérnek.
Fáradt már a pásztor lefekszik az ágyra, holnaptól a BODRI vigyáz majd a nyájra.
Kapcsolódó bejegyzések:
Modern Vuk
Mint a puszta