Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
A tenger halkan morajlik, mintha mesélne,
Vajon mit rejt sötét feneketlen mélye,
Hideg magánya szörnyű titkokat őrizget,
Elsüllyedt hajókat, s eltűnt életeket.
Lent az örökös fénytelen homályban,
Hol az élet léte talán csak gondolatban,
Egy vitorlás pihen csendben, egyedül,
Várva azt, hogy talán egyszer megkerül.
Vásznát már megkezdte az idő vasfoga,
A homokban pihen büszke árboca,
Testén lyukat fúrt a hullámok ereje,
Fura lényeknek ad otthont most a lelke.
Ha visszafordíthatnánk az idő kerekét,
Megláthatnánk egykori büszke életét,
Mikor a csillogó fényben szelte a habokat,
S élvezte a tengert s a hullámokat.
De a múlt nem beszél, titkát elrejti,
S a kis vitorlás sorsát örökre megőrzi,
S ahogy telnek a napok s az évek,
Az apró hajócska semmivé lesz.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!