Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
A múlt titkai
Egy vár a messzeségben, mit az élet oly régen elhagyott,
S ódon falai közt csak a szél bolyong csendesen,
Kopott festék, egy régi kép a málón pergő szürke falakon,
S egy rozoga lépcső mely fel a semmibe vezet.
Vajon mily emlékeket őriznek a megvénült falak,
S hány életet, halált, s néma gondolatot titkolnak rejtegetve,
A kinti világ megszűnik az idő itt te vagy magad,
S a csendes félhomályban a múlt lélegzését szinte érezheted.
Hagyd, hogy lelkedet érintse a végtelen idő, míg falai közt jársz,
S talán titkait is megfejtheted, mire az út végére érsz,
S míg bejárod zugait, emlékeivel egy pillanatra talán eggyé válsz,
De csak így hallhatod meg szavait, mikkel neked mesél.
|
|
Vincze László írta 2 napja a(z) Már tudom-- blogbejegyzéshez:
Örülök a versednek! - bár ha égitestről van szó akkor Nap...
Vincze László írta 2 napja itt:
03. 11 talán még van remény?
Harmath Jozsef 1 hete új blogbejegyzést írt: Már tudom--
Vincze László írta 3 hete itt:
02. 16 benéztem, előbb- utóbb remélem összejön a csapat (ismét).
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!