A szeretet
Kinyújtom hozzád kezemet,
kitárom néked megtépett lelkemet.
Tálcára tevém lüktetö szivemet,
simogasd, .... mert hiányzik neki a szeretet.
Lüktetnek benne még a tövisek szúrása,
bár nem vérzik már, de fáj a sorsnak sok csapása.
Göröngyös utamon gyakran botladozva jártam,
ha el is estem, abból mindég sikerrel fölálltam.
Fittyet hányva a gonosznak és a rossznak,
neked is, .... amikor bántó szavaidat mondtad.
Furcsák vagytok Ti emberek,
Szeretnétek,
de adni már nem mertek.
Szeretetitek, ha a másik jó és kedves hozzátok,
ám a " házatoknak tájára " Ti kényesen vigyáztok.
Nehogy csorba essék érzékeny nimbuszotokon,
hogy a másikkal mi is lesz ?
azt nem veszitek soha zokon.
Vágtattok, tiportok,
mintha egy "holnap " már nem jönne,
holott Ti magatok is éheztek a " szeretetre",
Nem is tudjátok mi az, mert nem szivtátok magatokba az anyatejjel,
e - hejett rohantok ki az életbe, sokszor forró fejjel.
Ajánlom neked is, nyisd ki szivedet és ölelö karodat,
mert nem tudhatod, hogy a sors számodra holnap még mit tartogat.
Legyél öszinte, és ne hamis dicsekvö,
hüséges embertárs, ... és még jobb szeretö.
és emlékszel még mit mond a tizparancsolat ?
szeresed felebarátodat,
úgy mint magadat !!
Kommentáld!