Az ártatlan 1.

Fiatal lány fürtöcske,

Üde, hamvas kis csibe.

Zakatol a kis szíve,

Igéző nap szép szeme.

Kacér lépte jellege,

A kislányhoz illik-e?

Az ártatlan 2.

Félős riadt őzike,

Üres még a kis szíve.

Zajtól riadt kismadár,

Ide-oda szálldogál.

Kérdőn nézem, kire vár?

Aztán egy fiúnál megáll!

Az ártatlan 3.

Fázós reggel ébredt ő,

Ügyes, rendes, csinos nő.

Zárva szíve, erre jő,

Illeg rajta szoknya bő.

Kellemes kis álmot sző,

Azt hiszem engem keres, ez a fő.

Az ártatlan 4.

Fagyos tájra esik hó,

Üget szánkóban a ló.

Zúzmaraág, jeges tó,

Igyekezni nem való.

Kislány vágtat: „gyí, faló!”,

Aztán elaltat a kandalló.

  Az ártatlan 5.

Felsikolt a kis lüke,

Üvölti, hogy nincs füve!

Zárt szobának nincs füle,

Izgalomba csap dühe.

Kertbe oson: van tüze!

Aztán eltűnik a helyszűke.

  Az ártatlan 6.

Fodros szoknya, fehér ing,

Üdvözlően csókot hint.

Zeneszóra táncol, ring,

Illeg-billeg, kacag, int.

Kedves mami óvva-int,

Aztán enni kér, már megint!

Az ártatlan 7.

Fehér szoknya, fess cipő,

Üde virág e kis nő.

Zene minden kis szava,

Izgul érte apuka.

Későn ne gyere haza!

Akkor nem lesz vacsora!

Az ártatlan 8.

Felgyúl este a lámpa,

Üveg szűri a tájat.

Zene szólal, hív csárda,

Ide vár a kis lányka.

Kedvemre való mátka,

Az esküvőnk van csak hátra.

        Az ártatlan 9.

  Furcsa kislány a Kata,

  Ünneplője sem laza.

  Zárkózott, ártatlan lélek, 

  Ijed-riad, ha reánézek.

  Kezét rántja: „Ó, de félek!”

„Akkor egy puszit adj csak, kérlek!”

Az ártatlan 10.

Fülbevaló villan elő,

Üzenve, hogy ez a menő.

Zöld szeme is irtó nyerő,

Igazi, nagy, titkos erő.

Kunkori kis tincsei,

Az angyalka kincsei.

   Az ártatlan 11.

Fullánk van a nyelve helyén,

Üres szavak, csendben legyél!

Zúgolódó fura szerzet,

Irgalmatlan ám a helyzet.

Kicsit talán, ha hallgatnál,

Akkor endőre asszony volnál!

   Az ártatlan 12.

Fürge, serény, dolgos ujjak,

Üzeni, hogy rá ne fújjak.

Zavartan, de odamegyek,

Igazi szép kislányt lelek.

Kezét fogom séta közben,

Aztán eltűnünk a sűrű ködben.

     Az ártatlan 13.

Fogy erőd, ha megpillantod,

Üdvöd nyered, ha láthatod,

Zúg, mardos a szerelem,

Igazi, mámorító érzelem.

Kincsed legyen ez a leány,

Az életeden át vigyázz reá!

     Az ártatlan 14.

Faparipa versenylova,

Ügyesen jár, szinte csoda!

Zabra nem fájt soha foga,

Iramodik hova-tova.

Kicsi gazdit viszi haza,

Akkor már a haja laza.

     Az ártatlan 15.

Fűzfa sípját mikor fújja,

Ügyes táncot jár az ujja.

Zengő dal a kék ég alatt,

Ilyen zenész rég nem akadt.

Kislány ing-ring úgy hallgatja,

Az elalvását halogatja.