Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
ezt a vonaton ülve írtam, akkoriban elég komplikált volt az életem és elég sokmindent elmond számomra ez a vers, gondoltam megosztom másokkal is.
Az út ahogy megy lábaid alatt
vezetik a kilométerek a fonalak
és a kapálódzó selymes szövetszálak.
Mint ahogy padkák között macskakövek várnak,
mutat egy út felé, egy titkos toronyba vezet,
vágyaid s céljaid itt nyernek végső értelmet.
Izzadt kezed görcsösen kapaszkodik, félve hogy tested elesik
mert egy rossz mozdulat, s harcod értelmét vesztheti,
végül az elhagyott lépcsők társaságában ébredsz.
Ismerős a köryék, bejártad már régen
helyedet igazán mégsem leled
hiszen a torony tetején kéne már lenned.
A cél oly messze, de az út véges
a lépcsők egyszer elfogynak, amire vágysz, eléred.
Visszanézel, az eleje annyira távol,
lelked halk suttogását várod:
Véget ért a rémekkel teli álom...
Felébredtél.
Megérkeztél.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!