Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Magamban vagyok a felhúzott falak védeni próbálják a lelkemet,
A világot kívül hagytam, mert oly sokan bántottak már engemet,
Most belülről szemlém a kinti életet, de nem vágyom vissza oda,
Testemnek, s lelkemnek idebent most csak én vagyok az otthona.
Nem szólok, érzéseim rejtve maradnak, őket nem láthatja senki,
Lelkem bánatát most még magamnak is nehéz érteni s elhinni,
Elbújok az emberek tekintete elől, mert így nem árthat az élet,
Ha egyszer elmúlik az a sok fájdalom, talán akkor visszatérek.
De most még kerülöm a pillantásokat, mert nincs mit mondani,
Még nem tudok őszintén hinni, s annak ki bántott megbocsátani,
Talán majd egyszer, ha lelkem sebei begyógyulnak, s nem fájnak,
Talán akkor majd újra tisztán tudok a szemébe nézni a világnak.
De addig egyedül járom az utam s a szembe jövők elöl, kitérek,
Félrehúzódva most csak figyelek, de nem szólok, s nem beszélek,
Senki nem láthatja meg azt, hogy mi történik lelkemben legbelül,
Csak akkor mikor egy csillogó könnycsepp arcomon végiggördül.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!