Volt egyszer egy lakótelepi lakás.Ebben a lakásban lakott egy csodálatos kiskutyus ,aki egy alacsony termetü,világos rövid szörü,kajla fülü négylábú teremtés volt.Valamilyen módon a Bikfic nevet kapta.Nagyon szerette a gazdiját,neki köszönhette valahol az életét.Egyszer,valamikor régen könyörtelen módon az utcára rakta valaki egy sötét utcában felelötlenül,érdektelenül.Hogy mi lessz a kutya sorsa tovább,senkit nem érdekelt.Egyszer egy napon arra tartott egy haza sietö fiatal ember,aki arra lett figyelmes,hogy egy kis aranyos négylábú sietett utána.
-Hát veled mi történt?Itt hagytak az utcán,nincs gazdád?-Szólt hozzá a fiatal ember,aki jobban szemügyre vette a kutyát.A kutya csak nézett rá ártatlanul,szomorú szemeivel.A fiatal ember ölébe vette,haza vittte majd egy jó kiadós fürdetés után megetette az éhes kiskutyust.Így kapott egy új otthont és egy új gazdit a szerencsétlenül járt állat.A gazdi nagyon sokat foglalkozott vele.Nagyon sok kutyadolgokra megtanitotta,ami egy kutyának kutya kötelessége.De volt azért egy dolog amit nem szeretett.A kutyapórázt!Nem értette miért kell a kutyapóráz,ha megtették a mindenapi sétát,mindig kutyául érezte magát.A gazdi magyarázta,magyarázta minden alkalommal,de ö ezt nem értette.
Történt egyszer egy késö délután a mindennapi sétára indulva így szólt hozzá a gazdi.
-Gyere Bikfic,lemegyünk sétálni.
Bikfic sietett is az ajtóhoz,nagyon élvezte a sétákat,csak mindig megjegyezte:
-De minek ez a fránya póráz?-Nyüszitett közben-Nem mehetek ahova akarok,nem szaglászhatok kedvemre ahogy és amennyit szeretnék!Soha nem volt pórázom!Soha nem fogom megszeretni!-Vaúúú,vaúúú,nyüszitett fel újra.
Bikfic már egész nap azon gondolkodott,töprengett hogyan tudna megszabaduni a póráztól,amit annyira nem szeretett.Hogyan tudna túl járni a gazdi eszén hogy megszabaduljon ettöl a darab szíjtól.
Séta közben is ezen gondolkodott de nem történt addig semmi különös amíg egy kapu közelébe értek ,ahol egy német juhász kutya örizte a házat és az udvart.A német juhász kutya úgy ugatott,mint aki megakarja támadni,felakarja falni egy pillanat alatt.
-Nem  félek töled lompos farkú,hiába vicsorgatod rám azokat a csúnya fogaidat!-Szólt rá Bikfic büszkén.
-Ne sértegess,mert ha átjutok a keritésen keresztül,széttéplek te kis vakarcs!Leharapom a kajla füleid!
-Próbáld meg!Vaúúú,vaúúú,vaúúú!Úgy sem félek töled!
-Csak azért érzed magad biztonságban,mert pórázon sétáltat a gazdád!
-Póráz?!Vaúúú,vaúúú…..Póráz!!!
Bikfic erre kiharcolta egy pillanat alatt magát a pórázból és futásnak eredt.Az utcára futott ahol egy autó elé ugrott,ami majdnem csak halálra gázolta.Az autó nagyot fékezett,ettöl úgy megijedt,hogy még gyorsabban futott nyüszitéssel végig az utcán.Megsem hallotta hogy a gazdi rémülten kiáltott utána,hogy jöjjön vissza.Ö csak futott tovább sebesen,szedte az apró lábait mindenröl megfeledkezve.Már azt sem tudta hol van,utcáról utcára úgy rohant,mint akit a világból ugattak volna ki.Jó sok idö elteltével,már amikor elfáradt arra lett figyelmes hogy besötétedett és már fogalma sem volt arról,hogy hol van.Megállt.Körül nézett de minden idegen volt neki.Egy utcát  egy bokrot egy fát nem ismert a kutya fáját!Hiába szaglászott,jobbra-balra szimatot nem fogott.Elkeseredésében azon töprengett hogyan fog haza jutni,hogyan fog a gazdi rátalálni,mikor ö maga sem tudja hogy hol van ebben a kutya világban.Elbújt egy bokor mögé,két elsö lábára hajtotta buksiját és azon szomorkodott hogy mi lessz vele így tovább,a sötét hideg éjszakában.
Ábrándozott a meleg,kényelmes kuckójáról ami öt otthon várta.Ábrándozás közben a kajla fülü apróság elaludt.Elaludt és álmodott.
Azt álmodta hogy egy csodálatos,gyönyörü zöld erdö közepén,egy  bársonypuha  virágos réten játszadozott kutyatársaival.Játszadozás közben arra lett figyelmes Bikfic,hogy egy pöttyös labda hever a rét közepén.
-Vaúúú,vaúúú-heves ugatásba kezdett örömében a kutyus-Ha nem csal a szimatom és ha nem káprázik a szemem,egy pöttyös labdára találtam!
Ettöl még nagyobb lett a kutyaboldogság!Ugrándoztak egymás fején,hátán annyira lelkesedtek a labdáért.
Egy kis idö mulva,hirtelen dördülés hallatszott el az erdöben.Bikfic kutyatársaival meredve lapultak a puha füben ,amiben szinte elis vesztek ijedtségükben.Bikfic szívdobogását a torkában érezte úgy megijedt,alig mert még levegöt is venni.A dörgés egyre erösebb és hagosabb volt.Reszketett az egész teste a félelemtöl szegény kutyának.Az egyik kutyatársa gyerekeket vett észre,akiknek a hahotázásuktól és a petárda robbanásától viszhangzott,remegett,dörgött az egész erdö.Bikfic is észre vette öket és annyira félt hogy még a szemét is behúnyta.Ebben a pillanatban dördült el  egy petárda  a kajla fülü  mögött,ami majdnem csak megsüketitette az ártatlan ebet.Az apró állat megsem mert mozdulni.Ott hevert a földön és csak nyüsziett és csak nyüszitett.
Egy kedves simitást érzett a fején.Félve kinyitotta lassan a szemét.A gazdi kedves simogstása volt az,aki végre rátalált és felébresztette szörnyü álmából.Kipattant egy pillanat alatt a kutyus szeméböl az álom.Össze-vissza nyalogatta a gazdit örömében és boldogan csóvalta a farkát,ugrándozott lelkesedett a gazdi láttara.
Ez után a szörnyü történet után,büszkén tartotta a buksiját hogy a gazdi rárakja a kutyapórázt.Bikfic kutyahüséget fogadott!Soha többet nem fog kibújni a pórázából,soha többet nem szalad el,szót fogad a gazdinak és nem vicsorog nagy kutyákra.Elindultak haza felé és már csak arra tudott gondolni hogy várja öt otthon a kis kuckója.Inkább egy lakótelepi lakásban éli le az életét minthogy ismét kóbor kutya legyen belöle.