Csukd le most a két szemed!
Ha most be csukod egy pillanatra a gyönyörü szemed,
s a szerelmes szívedre teszed a törékeny két kezed,
abban a dobbanásban meg kell hogy érezd a szívemet!
Én is éreztem nem is oly rég a tiéd néma dobbanását,
mikor el hozta hozzám az áprilisi szél a fájó kiálltását!
Mert mindíg meg érzem ha gondolsz néha rám,
a könnyes nappalon-vagy magányos éjszakán!
Küldök egy csókot kedvesem...öleld a szívedre,
s kérlek néha gondolj az én magányos szívemre!
Mert én nem tudok ma ott lenni melletted....
Hogy csókjaimmal ébresszem a szendergő szívedet,
hogy lássam mikor kinyitod a gyönyörü két szemed!
Jó lenne végig símítani a te kedves mosolygós arcod,
hallani a kedves,varázslatos,csivitelő drága hangod!
Végig csókolni a szemöldököd lágy érzéki vonalát....
Mélyen be szívni hullámzó hajdnak csodás illatát!
Érezni forró tested-édes csókod símogató melegét,
hallgatni becéző szavaid varázslatos éltető énekét!
A füledbe súgni hogy úgy-de úgy szeretlek én téged,
hogy még egyedül csak neked-hogy csak érted élek!
Jó lenne a lábaid nyomát csókolni, elé kuporodni,
örök álmomban csendben- végleg el aludni...
Álmunkban egyedül csak a te könnyes álmod lenni,
S abból már soha -soha fel nem ébredni!
S egyedül mindíg csak téged- örökkön örökké szeretni!
Vida Zoltán.
Kommentáld!