Bejelentkezés

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Amatör versírók klubja

Egy a próbálkozásaimból..

11 éve | Mikola Andrásné | 7 hozzászólás

Egyedül a csendben....

Alszik a táj, csendesen szunnyad

Az éj sötét köntöse betakar és nyugtat.

Néha egy halk nesz töri meg a csendet,

A tücskök muzsikája ad éji koncertet.

Az égbolt tengerén csillagok fénye pislog,

Hunyorognak mint parányi, apró fénymagok.

A hold ezüstös ruhája is kikandikál,

Amint egy felhő ugy döntött, odébbáll.

Nézem és élvezem a néma csendet,

Testem elpihen, csendesen merengek.

Szívem dobbanását hallom ütemesen,

Minden egyes sejtem dolgozik szüntelen.

Érzem, amint lelkemre nyugalom telepszik,

Minden gondolat, s vágy leülepszik

Eltünik a mélyben, a messzeségben,

Nem marad semmi, csak valódi belső lényem

Maradok még, oly jó megpihenni,

Lelkem rejtett zugát újra felkeresni.

A tökéletes nyugalom, béke szigete.

Szívemnek, lelkemnek szent székhelye.

Mikor a nap első sugarai felbukkannak,

Lelkem visszatér földi otthonomba.

Új nap születik, amint itt a hajnal.

Reményt, életet ad minden egyes nappal.

Köszöntöm a nap bíbor sugarait.

Köszöntöm a hajnal csendes hangjait.

Köszöntelek, s meghajlok akaratod előtt,

Uram! adj utamon hitet, reményt, s erőt.

Mikoláné Zsike

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

Vincze László üzente 11 éve

A nap szép példája a nyelvünkben gyakori egyalakú szavaknak (szakszóval: homonimáknak).(A Nap, mint égitest és a nap, mint például kedd)

Válasz

Mikola Andrásné üzente 11 éve

Köszönöm a tanácsot. Verstani gyakorlatokat tudom nem ártana végeznem, hisz a vers követelményeinek nem felel meg, amit próbáltam kiírni magamból. Ehhez még nagyon sokat kell gyakorolnom. És nem bánom, ha valaki időnként ilyen téren a segítségemre lenne. Nem volt bölcselkedő, inkább segítőkész...
amit nagyon köszönök! :)

Előzmény

Válasz

Varga Zoltán üzente 11 éve

A vers gondolata, érzelmi világa csodálatos. Bár a formán, főleg a rímeken, az ütemen lehetne kicsit csiszolni. De saját tapasztalatból tudom, hogy hozzányúlni egy vershez, nagyon nehéz. Ha szabad tanácsot adnom, akkor inkább azt javasolnám, hogy a következő költeményeknél jobban figyeljen ezekre. Az is segíthet, ha verstani gyakorlatokat végez, amikor csak a rímekre, a formára, a ritmusra figyel, és talán ezt a fajta rutint majd át tudja ültetni az igazi verseibe.
Nem akartam túl bölcselkedőnek tűnni! :))

Válasz

Mikola Andrásné üzente 11 éve

Igaz... volt mikor próbáltam, de nem jött úgy, ahogy szerettem volna.
Akkor így marad, hisz az már nem olyan lenne..:)
Zsike

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 11 éve

Tetszik a versed, jó olvasni. NE javíts rajta semmit, szerintem az első gondolat menetek azok a szépek, mert ha valamit javítasz, akkor már nem az igazi.
Kálmán

Válasz

Mikola Andrásné üzente 11 éve

Köszönöm az elismerő szavakat. Bár úgy érzem, van mit javítanom még a kifejezés módomon, de számomra az a fontos, hogy kiírjam magamból
a feltörő érzéseket, érzelmeket.

Előzmény

Válasz

Moré Csaba József üzente 11 éve

Mély érzelmes, nyugtató e vers olvasása. A képszerűen megalkotott versszakok az emberi lélek természetben való feloldódását, a természettel való egyesülését fejezi ki, szinte kívül állóvá válik az emberi testből a lélek, majd visszatér a testbe, hogy a - költőnő szerint - " új nap szülessen. Az utolsó versszak mintegy fohászként hat, az ember legszebb vágyainak, az emberi lét igazi céljainak elérése érdekében.

Válasz

Új bejegyzés

Blog szerkesztése

Közösségben Mindenben