Egy hely ahol látszat a világ..

Egy hely ahol színházat csinál..
hely ahol semmi sem az, aminek látszik,
és mindenki csak szerepet játszik,
mert a száj igent szól, de a szívek nemre dobban,
és a gyufa lángja vad erdőtűzként lobban,
s ha elégett, szenesen összeroggyan.

Egy hely ahol színházat csinálnak,
ahol már a körhinta is visszafelé forog,
ahol már a láncon sincsen horog,
hogy biztosan kiess,
majd a földön ülve kábán less,
és látszólag az egészen csak nevess.

Egy hely ahol színházat csinálnak,
ahol kedves látszat a szó, de gyilkos a szándék,
szívedben tőrként hatol, nesze egy ajándék,
és úgy látszik, élvezed,
de tükörbe véletlen sem nézel,
mert az igaznak mutatni merészel.

Egy hely ahol színházat csinálnak.
Ahol az őszinteség halálos bűn,
és a hazugság fonalát fűzöd át a tűn,
hogy összeférceld a széthullott szavakat,
ezzel igazolva látszat önmagadat,
miközben az álnokság folyamata dagad.

Egy hely ahol színházat csinálnak.
Ahol a tébolyult elme papol az igazságról,
s a halálra ítélt sem beszél a vigaszságról,
mert az arany középút itt rézből van,
s bár igaznak látszik, hamis a tan,
hisz a Kánaán rég lakatlan.

Egy hely ahol színházat csinálnak.
Ahol az életed csak színházban éled,
és azt mondod, Istent féled,
de közben átkozod az eget,
mert csupán a pokol van veled,
s a bakó tönkje csak, mire lehajtod fejed.

Egy hely ahol színházat csinálnak.
Ahol Dávid Góliátot imitál,
s a laikus okosnak látszón kritizál,
mert az alanynak köze nincs a színházhoz,
hisz egy szent, hogy kerül egy ilyen bordélyba.
Valaki folyamodott talán fortélyhoz.

Egy hely ahol színházat csinálnak.
Ami nem az, aminek látszik.
Egy szép világ, ami rohadtul játszik.
Itt én is csak egy látszat vagyok,
de mit várok. Nincsenek kicsik és nagyok,
sem igazak és hazugok,
se bátyusok és húgok.
Itt csak látszatok vannak…
Ócska metszetek egy megsárgult színházi pavilonban.
Szavak, mik ki tudja, mit jelentenek.
Attól függ, kinek szája szólja.
Lehet, szónak látszik, de csak szója.
Itt csak látszatok vannak.
Elmék, mik gyorsan felejtenek,
s kik ma szeretnek, holnap elfelejtenek.
Szép szavak közé tört rejtenek.

Itt én is csak látszat vagyok,
de a homokban nyomokat hagyok,
mik dacolnak a vad parti széllel,
míg a dagály el nem mossa őket egy éjjel.