Pontosan öt éve történt meg az velem,
Hogy lett egy baráti és csendes munkahelyem.
El is kezdtem járni ott a saját utam,
Mindent megcsináltam amit magamtól tudtam.
Ha megkértek mások,hogy segítsek nekik,
Megtettem,mert úgy éreztem ŐK ezt megérdemlik.
Persze volt mikor,nem ugrottam első szóra,
Előfordult mikor én tehettem róla.
A szakmai kérdésekkel nem tudtak megfogni,
Jó pár dolgot pedig ,át kellett gondolni.
Eleinte sokminden rémísztően hatott,
Főleg ,hogy semmiről nem találtunk rajzot.
Mivel nem volt elődöm,nem volt kit kérdeznem,
Saját kútfőből kellett a munkát végeznem.
A meglévő kollégák,néha emlékeztek,
Még olyan dolgokra is ,mik soha nem léteztek.
Nem volt könnyű dolgom átlátni a rendszert,
Sem találni ehez egy megfelelő embert.
A régi kapcsolatok és volt kollégák által,
Soha nem áltam a munkának háttal.
Sajnos tényleg sokat beteges voltam,
Amivel csak lehetett mindig megbirkóztam.
Többször előfordult ,hogy telefonon hívtak,
Mikor valamivel már végleg nem bírtak.
Én ezt mindíg örömmel kezeltem,
Főleg ha ezzel valamit segíthettem.
Idővel az emberi kapcsolatok romlani kezdtek,
A kollégák egyre többet veszekedtek.
Sokszor ok nélkül vádolták meg egymást,
Nem törődve azzal,hogy van akit ez megbánt.
Egyszer csak éreztem,hogy most kellessz kiszálni,
Megpróbálok csendben egy korszakot lezárni.
Remélem attól, hogy az idő majd elszalad,
A kollégák közül ,egy pár barátom marad.
Kommentáld!