Egy Nő két arca
Álom-álom boldog édes álom,
visszaviszel a nem is oly régmúltba.
Sok szép emlék, csodás érzés,
köszön nekem onnan vissza.
Szép
volt életemnek e röpke perce.
A nap
is szebben ragyogott az égen,
sugárzása
betöltötte a fájó lelkemet.
S ajándék
volt ha kezed megérintett.
Mikor
halkan cirógatni kezdtél,
szenvedélyesen
magadhoz öleltél,
lágyan
érzelmektől fűtve kedvesen,
szeretlek
mondtad suttogva, csendesen.
Életemnek
ezek voltak legszebb percei.
Szívem
csordul ki tőle, ha rád gondolok én.
Páratlan fénysugárként világítottál
Nekem,
de
ekkor jött a fájdalmas sajgó ébredés.
Derűs percek után szomorú a valóság.
Szemembe
könny ül, ha arra gondolok,
és megjárom
az élet minden poklát,
hogy a szép
szavak nem voltak igazak.
Te nem
éreztél semmit, csak színleltél.
Másra
gondoltál még engem öleltél.
Csak játszottál velem kaján örömmel,
csábítgattál,
majd a porba sújtottál.
Álnok
kígyóként körbe tekertél.
Közben
pedig mással enyelegtél.
Engem villás
nyelveddel hitegettél,
Közben
pedig egy majmot szerettél.
Fájdalmas szívem nem tud nyugodni.
Keresem még mindig kedves arcodat.
Az emlék már a holnap poharát tölti,
De fájó szívem a nehéz terhet cipeli.
Ágota 2010-03-10
Kommentáld!