Azért van jó is az
életben…
Óra csörög, szemhéj csukva,
Elmém ébred. Kényszer. Tudja.
Mókuskerék. Derék. Tevék.
Púp az álomnak az ébredés.
A napraforgó is jókedvet akar,
Nap felé fordul, megkapja hamar!
Ébredés? Fékezés! Stop!
Szombat van ma? Kérdem én most!
Hogyha tudnám, jó lenne nekem,
Az autók zaja nemmel felel.
Most már mindegy ráeszmélek,
Nem vár ma más, csak az élet.
Azért van jó is az életben.
Még ha nem is mindennap élem meg.
Néha azt mutatja nekem az óra,
Elvisz egy jó fordulóra!
Most azt mutatja, jól vagyok!
A kedvem pár percre így hagyom!
Lakás? Marad! Utcára lépek,
Mosoly indul, ma jó hogy élek!
Ma zöldebb a fű, fű de jó,
A nap rám kacsint, hé hahó!
Máris mindent szebbnek látok,
Emberek! Hát nem látjátok?!
Rajtad múlik, hogy érzed magad,
Ki nem így érzi, mindent tagad!
Sokat megyek, több útszakaszt,
A kút a vízzel derűt fakaszt!
Balra vidám gyereksereg,
A homokóra nekem pereg!
Azért van jó is az életben.
Még ha nem is mindennap élem meg.
Néha azt mutatja nekem az óra,
Elvisz egy jó fordulóra!
Most azt mutatja, jól vagyok!
A kedvem pár percre így hagyom!
Jelenben vagyok. Ez megint új.
Az égbolt visszafordulót fúj.
Órám kézen. Meg is nézem.
A nap mondja, mindjárt végem.
Idő elmúlt, már otthon vagyok,
Körforgás kezdődik, de az órámat hagyom.
Hátha a holnap is nekem ketyeg,
S a rossz gondolat, legyen beteg!
Elmém fárad. Üresjárat.
Az álomvilág magára várat.
Szertefoszlik szemléletem,
Megkezdődik csendéletem.
Azért van jó is az életben.
Még ha nem is mindennap élem meg.
Ma azt mutatta nekem az óra,
Elvisz egy jó fordulóra!
Ma azt mutatta, jól vagyok!
A jövőt a holnapnak meghagyom!
Kommentáld!