Helytelennek tetsző
bolondos kis ábrándozás...
Sóvárgó és metsző
vég nélküli várakozás.
Kórös bimbóból nyíló
tündöklő rózsaszál.
Hajerdő sűrűjéből
eltévedt, kósza szál.
Beteg hajtásból fakadt
édeskés gyümölcs.
Tömény szirupba ragadt,
esztelen és bölcs.
Zavaros folyamú
makacs egy gondolat.
Sose várt furcsa,
rázós fordulat.
Belátom, hogy meredek
ez az elferdült vonzalom.
Mégis majd elepedek.
Tudom, hogy ez borzalom.
Ilyenkor mit tehetek?
Hát kifelé fordulok!
Mindenkire nevetek,
szeretetet koldulok.
Mégis más, ha téged nézlek,
figyelem, mit, s hogyan mondasz.
Más, amikor téged kérlek,
de köztünk van e nagy torlasz.
Ajkad finom rezdülése
mosolyodnak hajnala!
Nevetésed pendülése
vidám percek szózata!
A tisztaságnak karzatáról
az én szívem lebukik.
Az igaz, szent szabályzatról
elmém megfeledkezik.
Elég, ha meglátom arcod
derűs, napos sugarát.
Ha magamaon tudom szemed
édes, fontos bogarát!
Annyiféle tekinteted
mind-mind külön száz virág.
Ha egyiket reám szórod,
rögtön megáll e világ!
Holdfény-hangod, ha megcsendül,
nem is tudom, hol vagyok.
A föld, az ég mind megrendül,
csak azt érzem; olvadok.
Kérlek, Isten, segíts rajtam,
ez az én nagy bánatom.
Bocsásd meg, hogy ezt hagytam,
nagy súly lett a vállamon.
Szeretek, de kit és hogyan?
Ez a bűnös állapot!
S neki soha el ne mondjam?
Hogy tartsak fenn látszatot?
Vagy lehet, hogy már tudja, érzi,
szívem másképp ver iránta?
Vajon látja és megérti,
de ő ezt épp nem kívánta?
Ha szeretne ő is engem,
bűntársammá tenném csak.
Nem hittem el volna eddig:
a szerelem ilyen vak!
Hát titkomat megőrzöm én,
hogy senkinek se árthassak.
Uram, kérlek, segíts rajtam,
hogy követőddé válhassak!
Kommentáld!