Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Nagy árnyék
vetődik a házra,
Majd homályság borul rá a tájra.
Halk szellő neheztel a fákra,
Ahogyan szárnya a leveleket rázza.
Én csöndben
álldogálok, s a képeket keresem,
E falakon figyeltek, igen jól emlékszem.
De a sok emlék helyén, mik ránk mosolyogtak,
Az üres fal bámul, min porcicák lógnak.
Semmi sincs a helyén, a biztos pontokon,
Egy széltölcsér forog csak a régi tornácon.
Az ég már oly sötét, figyelem hogy esik,
Reszkető szemembe egy esőcsepp hullik.
Hirtelen
zápor, vihar dúl odakinn,
Rémes árny sóhajt az égnek felhőin.
A házban nem látni, lassan eltévedek,
A lámpához nyúlni én sehogyan sem merek.
S Te nem
ölelsz karoddal, szorosan magadhoz,
Nem rántod kezemet forró ajkaidhoz.
Nem látom a mosolyt, mely arcodra terül,
Nem hallom a hangot, mely lelkemre vetül.
Hová
tűntek, mondd!? Miért vesztek el?
S te hol vagy? Mért nem vagy itt, Kedvesem?
De ne félj, bár szívedben kihunyt a fény,
Emléked örökre énbennem él.
S ha nem is
foghatok képet a kezembe,
Megőrzöm arcodat gyötrődő szívemben.
Mi nem hagy el, meddig csak élhetek én,
Míg sírodig nem röpít engem a szél.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!