Drága jó anyám!
Drága jó anyám hidd hogy én nagyon szeretlek téged,
hogy nem töri meg lelkemet a nyomorult le igázó élet!
Kérlek bizz bennem mert még most is ki tartok végig,
még ha néha el hagyja lelkem az a hitszegő remény is!
Bár néha sírok,s be vallaom neked sokszor szenvedek,
de a sírdogáló szívem éjjel s-nappal várja a te jöttödet!
Mert várom én hogy meg lássalak téged drága jó anyám,
hogy ne kínozhasson tovább engem a kegyetlen magány!
Kérlek ölelj a szívedre s szeresd mint rég a csavargó fiadat,
S gyönyörű lesz számomra az a várva-várt édes pillanat!
Mikor majd meg foghatom én a törékeny, piciny kezedet,
mikor majd könnyek közt suttogom a gyönyörű nevedet!
Ha majd el sírhatom kebleden én minden kínzó bánatom,
ha mosolyt láthatnék én a te meg tört könnyes arcodon!
De addig még vigyázzon rád az ég én egyetlen jó anyám,
legyen nyugtalan álmod most nyugodt ezen az éjszakán!
S álmodd hogy mint réges-rég én már melletted vagyok,
hogy az ajtódon mint a tavaszi szellő halkan kopogtatok!
Hogy be lopódzok puha takaród alá s arcodra csókot lehelek,
majd az öledbe hajtom én a megfáradt már őszülő fejemet!
A kezedre teszem a téged örökkön féltő remegő két kezem,
S meg pihenek ott a nyugodt álmodban a fáradt térdeden!
Álmunkban nem bánhat minket már senki és semmi sem,
mert ölelő karjába vesz minket a szerető Isten, s a végtelen!
Vida Zoltán.
Kommentáld!