Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Lassan eloszlik a gomolygó pára a tó felett, ahogy jő a hajnal,
A suttogó éj párája szinte észrevétlen illan el a felkelő nappal,
Az öreg fák álmosan nyújtják karjukat a szikrázó kék ég felé,
S a fény pajkosan szórja vidáman táncoló csillámait lábaim elé.
Ahogy lépdelek az erdei ösvényen a fák lombjai védőn átölelnek,
Arany szárnyú pillangó száll kezemre, majd pihenten tovalibben,
Az út szélén piros pipacs tárja szirmait s méhek isszák édes nedűjét,
Hétpettyes katica bontja szárnyait s reppen fel a kéklő égbolt felé.
Szeretem az erdő csendjét az öreg fák illatát s a végtelen békét,
Mely lelkembe költözve elűzi a szomorúságom az erdei út végén,
S kiérve felettem az azúrkék égen aranyló fényben fürdik a nyár,
Olyan ez a séta, mint mikor szíved magányát felváltja a boldogság.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!