Ébredés
.
Herbert W. Franke nyomán
.
(Életerőtől hajtva lépett a világba,
De dolga már nem akadt,
Későn érkezett.)
.
Kezdetben csak a fényt vettem észre,
Majd egyre több dolgot véstem észbe,
Körülöttem ezernyi apró tárgy.
Hajtott megismerni a vágy.
.
Felültem, s jártam léptem koppant,
Felmértem ekképpen a nagyszobát.
Megfordultam és mentem tovább,
Élmények, tudat a világ összeáll.
.
A tárolt információ és tapasztalás,
Számok és absztrakt gondolkodás.
Mindennek értelme hogy vagyok,
Tenni kell, és én tenni akarok.
.
A cél tisztán tudatosult bennem,
S kiléptem az ajtón dagadó mellel
Egy percet sem akartam tovább várni.
Feladatom: az embert szolgálni.
.
A táj meddig elláttam: csupa fém,
Kerekek, rácsok, kusza vezeték,
Bútorok, szakadt könyvek, minden ég,
Arrább csorba gépek hevertek szerteszét.
.
Sínek merednek karóként az égre,
Izzott, lángolt minden, minden gép,
Az épületromok, füstgomolyag, kráterek,
Radioaktív sugárzás és vörösbe torzult ég.
.
A világot nem ilyennek képzeltem,
Nem láttam egyetlen embert sem.
De talán velem nincs valami rendben,
Ha erre gondolok a fejem sajogva fáj.
.
Kerestem, de leltem sehol az embert,
Programozásom vajon mit ír elő?
Nem gondoltam volna, hogy egy robot
Lehet ennyire boldogtalanul, szenvedő!
Kommentáld!