Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Asztalunkon a gyertya csak kis lánggal égett,
Fényében küszködve lestelek téged.
Szád szélén a sorra változó árkokat,
S bennük a bujkáló mosolyokat.
A véges, s a végtelen immár enyém,
A végest az esti órákban láttam,
A végtelent szemedben leltem fel én.
Erős volt a helyszín, s erősek a szemek,
Fáradtak a kusza határértékek,
Mit papírra róttak erős kezek, felejthetetlenek.
Emlékként mégis a csipketerítő, és a forró viasz maradtak meg
Erősebben mindennél,
Tán mert az anyagba száradt a drága viasz,
Melyet te érintettél.
Meséltél.
S én ittam őszinte szavaid sorra mind, melyeket
Hozzám intéztél a fura őszi homályban,
S én hálás voltam értük ebben az idegen világban.
Féltem elveszni a szavakban, s a szemekben élni,
Végre csak egyedül ráeszmélni, hogy én
Most már miattad akarok jobb ember lenni.
|
|
Harmath Jozsef írta 4 hete a(z) Tűnődés--- blogbejegyzéshez:
köszönet
Tóthné Ildikó írta 4 hete a(z) Tűnődés--- blogbejegyzéshez:
Nagyon szép sorok!
Harmath Jozsef 4 hete új blogbejegyzést írt: Tűnődés---
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!