Amatör versírók klubja

Ezt akartad?

14 éve | Ágota László | 3 hozzászólás

Ezt akartad?

Érzed már, hogy mindent elrontottál?

Mit akartál ? ígéretes új világot!

Reménykedtél, hogy szép életed lesz,

szabad leszel, s boldog ember.

Most csodálkozol, s nem érted,

szebb jövőben bízva – bíztál.

Lesz mit enni, és nem koplalsz,

most bágyadt mosollyal szenvedsz.

Az élet árnyékában agonizálsz,

reménytelenül gubbasztva vársz,

a nyomás alatt összeroppansz,

és nem látod , hogy hová tartasz.

Szeretnél repülni ki ebből a romlott világból,
menekülni a szenvedés csapdájából,

az ki nevetett és örült az ma sír,

csodálkozik, és nem érti, hogy mi történt!

Jó volt a múlt, volt ott munka létbiztonság,

volt szeretet, megélhetés és boldogság.

Más kellett hát, jobb és szebb jövő,

dőzsölés, jólét és pálmafás kánaán !

Elhitted, hogy Te vagy az akié a világ!

Tévedtél! Neked nem jut a koncból.

Az csak a kiváltságosoké,

Ők azok kik lopnak, csalnak és hazudnak

Ha beteg voltál gyógyítottak,

dolgoztál és enni tudtál,

boldog voltál, mert volt jövőd,

volt nyugalom és volt béke.

Most szabad vagy bátran szólhatsz,

ha van munkád dolgozhatsz is ameddig látsz,

szórakozhatsz cirkusz is van,

hol nagyjaink marakodnak.

Ezt akartad jámbor lélek,

alamizsnát és koplalást,

veszekedést és félelmet,

szenvedést és csak kínlódást?

Ágota 2009-03-03

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

Vincze László üzente 14 éve

Csak azért tettem fel ezt a részletet, mert bár teljesen jogos pl, amiről írsz, de nekem ez napi politika, és jobb kicsit távolabbról szemlélni a dolgokat... Szerintem attól nagyobb baj van, és már Istvánnal kezdődött, amikor behozta az idegeneket, elnyomva saját magyar népét, persze mindig is voltak, akik segítették az idegeneket saját fajuk ellen...

Válasz

Ágota László üzente 14 éve

Kedves Laci!
Tetszik a versed. Nem tennéd fel a teljes verset a blogra?

Válasz

Vincze László üzente 14 éve

Egy kis rövid részlet A Koppány c. versemből, Nem napi politika....

„Nézd csak meg, kérlek szépen,
Ki az úr a házban?
Már minden idegen kézen
Ebben a hazában.”*

„Házadban tisztaság és rend kell!
Mit keres akkor mindenütt az idegen-jel?
Mit keres, patkány és csótány,
Svábbogár, termesz és zsivány?

Pókot a gazdasszony kiseper.
Téged az idegen szó leteper?
Ki kell űzni a sáskahadat,
Akkor a haza megmarad!

Ha a házadban idegenek vannak,
Lakasd őket jól, aztán indítsd útnak!
Másnap már jogosnak érzik elvenni,
Ami nekik kell, – ezt nem szabad engedni!

Kell nekik mindened: pecsenyéd, borod,
Házad, marhád, országod, sőt nőd.
Ha asztalodnál túl sokáig ülnek,
Végül aztán, éltedre törnek.

Az idegent nem engedni!
Kiseprűzni, nem kell megijedni!
Tatár, török, német, orosz,
Vagy amerikai, népednek mindahány rossz,

Kényszerű teher mindannyi,
Minél előbb, jobb útilaput adni.
Segítőik, kik mindig is voltak,
A haszontalan senkik, önmaguk is csórtak.

Másik gondom koroddal,
Figyelj, okkal-móddal:
Amikor a múltra, már nem is emlékeztek,
Az ősöket, a példákat, mindent elfeledtek!

Az emlékezetvesztés, romboló és káros,
Ha nem tudod, ki voltál, nem tiéd az ország és a város.
A múltad csalják el, de elveszik a jövőd,
Ha múltadat nem tudod, jelenre nincs következő.

Mesélj gyermekednek ősök tetteiről,
Beszélj unokádnak múltunk képeiről!
Mondd el mindenkinek népünk történetét,
Szóljál, ha meghamisítják fenséges életét!

Dalold, tanítsd az ősök dicsőségét!
Énekeld a régi korok meseszép fönségét!
Elhalt ősök ősz tincseit őrizd meg a mának,
Emlékezni-felidézi: ez mit tőled várok!”