Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Fél évszázad mondom újra és újra,
út, melynek ma még végtelen a hossza.
Rohanó idő, s én őt követem,
mert szüntelen hajt, és nem ad kegyelmet!
Hol jobbra, hol balra lök, de menni kell,
pedig megkövült bennem az egyenes.
Nem ismer határt és elveti a célt,
rombol, barázdát húz, majd múltat idéz.
És én, keresem az ott hagyott erényt,
miközben megfakul bennem a remény.
Fél évszázad, elhagyott élet szakasz,
ha kimondom eltűnik egy perc alatt.
Ligeti lombok ága rügyre fakad,
futó időben egy, egy ág leszakad.
Ám, ha eljő a tavasz új lombot hajt,
én ember vagyok, s a testem hamvad.
Rügy, melyben élek gyermekeim arca,
tovább viszik apró unokák sora.
Így leszek én örök és halhatatlan!
Fél évszázad, pörög a homokóra,
fogynak a szemek , vége lesz az útnak.
Szüntelen hálát adok én az Úrnak,
e földi létért, s a szenvedésért.
A kitárult lelkem tisztes üdvéért!
Mert itt élek, benne hűen remélek,
egy dicső nemzet Magyar Hon ölében.
Fél évszázad, mily hosszú ha kimondom,
mögöttem van, s az utat taposom.
Ha az út végén ismét találkozom
véled, ki barázdát húzol arcomra!
Köszöntelek, s felnézek az égre,
ég és föld között vígan lebeg létem.
Nagy Erzsébet
Szarvas
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!