Azt álmodtam, hogy valóság, de elbújt,
Azt hazudtam, hogy álmodok, de elmúlt,
„Tükörben fordított ármányokra
Négyzetre emelt filozófia,
Emberből exponenciális függvényekkel
Üvegre hányt psychológia.”
Azt bámultam, hogy haldoklok, de elhullt,
Azt ámultam, hogy szenvedek, de elnyúlt,
„Eszmékből balgán hatványozott
Elenyésző analógia,
Tettekből vakon leszázalékolt
Megtévesztő dialógia.”
Sorsom tükörben felcserélt kép,
Azt álmodtam, amit kér e nép!
De néma ember ritkán lázad,
Kussban lenni, erről szól a század.
„Álomvilágba kerültem, mint
Hajdanában Dorothy,
Álltam társadalommal szemben
Mint hős Rozgonyi.”
Volt nekem is álmom, mint
Régen Martin Luther Kingnek,
Legyen egyenlő a földön minden
Féreg, mint ahogy Yang is párja Yinnek.
„Lehetek értelem ott ahol
Halott már Platón,
Igen lehetek! Ahogy a sár
Is vezérelem a farmon.”
Gondoltam egykor carpe diem,
Mint szánalomra meredt requiem.
„Nem állíthatom a folyót,
Ha jön a vér cunámi,
Mint ahogy a föld se azt,
Hogy ne nőjön a muskátli.”
Rohanok a legközelebbi boltba,
Mint fegyvert szedő férfi a forradalomba.
„Fehér lúd szárnyán
A vörös tollak,
Munka hamvaira vért
Csövesek szórnak.”
Maoizmus egén szenvedő mandarin könnyez,
Che Guevara kezében terrorral kövez.
„Orosz nyelven is azonos
A kommunizmus,
Nem béke törvény
Csak machavelizmus.”
Istenek harcolnak ott ahol ember az úr,
Óperencia tengerén vad tengeri malac túr.
„7 napon át némaságba
tetsző deus ex machina,
Olümposz erődjébe erjedő
Cetli: Made in China.”
„Tükörbe vigyorgó
Hamis ideológia,
Elmékben röhögő
Álruhás filozófia.”
Kommentáld!