Életem legnagyobb tévedése
mikor téged észrevettelek,
nem is értem akkor velem
mi történhetett,
nem emlékszem semmi szépre,
de emlékezem míg élek
minden rémes részre,
a veszedelemre,
mely majdan
mint boszorkányt a máglyán engem
majdnem megégetett....
Életem ezen része óriási tévedés lehet,
ha eszembe jut , az amiért,
mindig rád mérges leszek,
mert megbocsájtás ,bár keresztény kötelesség lenne,
hát az persze!!!!!!!!!!
Mindig emlékezek az engem ért veszedelemre!!...
De nem bocsájtok meg Neked míg élsz,
mert az tőlem halálos vétek lenne.
Ki gyilkos, mindig gyilkos marad,
s bár az idő halad,
a sok bajért mi engem ért,
téged míg élek hibásnak is tartalak.
S most már bizton tudom:
mindenkinek jobb lett volna,
ha egymást sosem láttuk volna.
Akkor engem ennyi baj  biztosan sosem ért volna,
s neked is tőlem nyugtod lett volna!.
Nem kaptál volna annyi buta levelet,
amit szegény postás neked naponta vihetett,
s te azt mondtad, mind a kukába dobod,
mert annyi van, hogy már nézni sem bírod....
De arra az egyre sokszor emlékezem,
hogy milyen mérgesen ordítottál több percig velem,
mert én másra nem is emlékszem,
csak a mérges hangodra, mikor kiabáltál velem.
Az biztos hogy nagyon mérges goromba ember lehetsz.
veszedelmes lehet barátkozni beszélgetni veled.....

S mivel én nem bírom ha ordítanak, mint az állat, velem,
mindenkinek az a legjobb, ha sosem találkozol velem.
Mert ki velem egyszer és így ordít, s ahogy te velem,
úgy elbánik, annak nem lesz többet alkalma így bánni vélem,
s nem is találkozhat már e földön itt többé velem,
mert azt többé a közelembe sem engedem,
 s nem is érdemel meg még egy halvány mosolyt sem tőlem..
Isten s ember sem bocsájt meg sosem Neked,
azért a szemétségért, ami miattad ért  a családomat s engemet.
Mert  a szememben s a szívemben
az mindig a te vétked marad,
hogy egykoron miattad,
majdan egy ártatlan lélek
személyem majdnem meghalt.........
Mert mi lett volna , ha 8 óra haldoklásom alatt,
anyám fél percre ott hagyott volna,
s elveszítettem volna az eszméletem,
akkor ért volna szomorú véget csak életem.......
s biztos akkor a mai naig családom, szegény romokban hever..

Mert ha egyszer tudtad, hogy milyen
dolgokat csináltam,
gondolhattad volna,
hogy a világot, mely köröttem van,
nem józanul láttam.
Akkor miért bántottál?
S más alkalommal miért gúnyoltál????!
 Mindennek elmondtál,
ahol dolgozol, oda kihívtál,
s elém rendőrt állítottál......
Miért???????
Gondolhattad volna,
hogy ennek a hatása
rám nézve olyan,
mint boszinak a máglya.
Megszégyenítettél,
letapostál, mint egy sértődött elefánt,
pedig csak a körmödre tapostam,
s különben is komolyan semmit se akartam....
Örök tanúság marad nekem:
ki anyagilag gazdag,
annak lelke szegényes verem.
Mert a földi gazdagság lelki szegénységen terem,
s buja gazzal teli lélekkel él a gazdag ember,
ki e földi világban csupán a felszínén evickél,
s félő, hogy egykor , mivel hite nincs ,
elnyeli a sötét veszedelmes éj.......
Mert idefigyelj halandó, mi itt e földön van múlandó,
életed értelmét ne csupán itt keresd,
bár tudom mindig nagyon telerakod zsebed,
s mindig ott, hol szórakozhatsz kedvedre, ott a helyed,
s bár lehet hogy tiszta szíved lehet,
s bensődben nemes lélek teremhet,
Mégis az Isten nélküli világ,
olyan mint a sivárság ,
s mint aszály sújtotta táj......
nem terem semmi más egyebet,
csak homoktengert, s benne homokförgeteget..........

Ha életed értelmesen kívánod élni,
próbáld meg nyári éjen a csillagos eget nézni,
s gondolj arra, ki e világot néked is alkotta,
azért hogy boldog légy,s ki tőled is azt kívánja,
hogy csendes nyugodt estéiden,
mondj egy imát önmagadért,
azokért kik szeretnek,
s azért is , ki igyekszik
nem megátkozni tégedet,
bár mindig is így érzi örök ellenséged..........
s míg világ a világ, sosem tud megbocsájtani
Zoltán Neked!!!!!!!!!!!!!