Gyászbeszédem. Mamához….
Nem kell könnyeket ejteni, úgyis felesleges
Semmi nem hozza vissza már az elporladt életet
Örül, ki holt, hisz könnyű már, nincsen több szenvedés
Hisz, van még elég, aki él, mi tagadás, nem is kevés.
A Mama, sírjánál állva ne zokogj, inkább nevess
Magadon, másokon, holtakon, élőkön, mindenen...
Nincs új a nap alatt, nincs mit felfedezni.
Fogni egy ásót, s önmagad eltemetni
Ez a legjobb, amit tehetsz, ha ember nevű állat vagy
Odafent senki nem segít, csak te válthatod meg magad
Imák, no de hová. Jót kacagnak az arkangyalok és az Úr.
Itt az Alsó Kolléga az illetékes, hozzá fordulj, ha tudsz.
Zsúfolt minden járat, és a Pokol-expressz csak nagyon ritkán jár
Legalább ott jó a társaság, nem csoda, ha annyi utas vár.
Jegyeztess elő egy jegyet, ülj, s a jó vonatot várd
Ha a masiniszta csontváz, biztos jó vonatra szállsz.
Addig meg tűrd e kínzó terhet, kapsz jutalmul majd egy faládát
Csak hát ugye az is pénzbe kerül, s oly nagy a drágaság mostanság
Írhatsz petíciót Lucifernek. pár száz év múlva majd válaszol.
A dolog aktualitását veszti, s az otthonod már a pokol.
A Mennybe meg úgyse megy járat, csak külön VIP-vonatok
Azon a listán te nem vagy rajta, jobb, ha ezt már most megszokod,
Add el a lelked, hátha megveszik, de az sem kelendő ma már
Nincs mit tenni... élni kell hát, míg meg nem kapod, ami joggal jár neked...
Kommentáld!