Legbelül mélyen
egy lény fejlődik
Pici, törékeny,
de már érződik
Meleg
biztonságban egy kis magzat
Már látszik is
a furcsa alakzat
Méhen belül védve van mindentől
Anyja méhében,
nem fél semmitől
Kicsike, de már
érez valamit
Leginkább érzi,
hogy neki jó itt…
A külvilág, jaj de borzasztó lett!
Mert anyja egy
kegyetlen döntést tett
Bizonytalan
létben nem vállalja
E lénytől az életet
megvonja
A bajt megérzi
bent a kis csöppség
Némán nyöszörgi
onnan: Segítség!
De hiába, mert
nem hallja senki
Anyja csak,
hogy szúr a hasa, érezi
Elmegy,
abortuszra jelentkezik
Saját maga a
fontos, mint eddig
E baljós jelet
érzi a magzat
De anyaméhet
hiába faggat
Mert szeretne ő
is egyszer élni
Anyatejet
gőgicsélve kérni
Ne gyilkolj
anyám, ne vedd életem!
Jaj, szívtelen
hagyd, hogy megszülessem!
De nincs
visszaút a nap is eljött
Ég helyett
ember dönt a lét fölött
Mert értő kéz
teszi a dolgát már
Ártatlan magzatra,
csak halál vár
A méhben most
téboly és félelem
Kétségbeesett,
őrölt küzdelem
Kitépik a
magzatot a méhből
Halálos, sikoly száll fel a lényből
Orvosok fülében zúg, zakatol
Anyja
szívében visszhangzik a sikoly
Dermedten nézik kis lényt
Nem tudják
megváltoztatni a tényt
Műtőből kijőve
anyja hallja
Hogy könyörög
életéért magzata
Elájul, és oly szépet álmodik
Megszült
gyermekével vígan játszik
Megnyugszik,
hogy ez nem is történt meg
De feléled,
újra szúrást érez bent
Valóság! Az
imént csak álmodott…
Szeméből a
könny, mint zápor úgy hullott
Azt a sikolyt
hallotta szüntelen
Megölte gyermekét,
kétségtelen
Abortuszt
vállalt, hogy könnyebb legyen
Bűnbánatra
ébredt,- de nincs, mit tegyen
Újra elsötétült
a világ fénye
Ismét feltűnt a
kis lény arcképe:
Anyám! Ilyen lenne a te gyermeked…
Ha esélyt adtál
volna. hogy megszülessen…
Kommentáld!