Amatör versírók klubja

Halott hegyek

12 éve | Pinczés Zoltán | 5 hozzászólás

Kopár sziklák szirtjei,

Mik kopaszon állnak.

Megtekintem romjait

A régmúlt világnak.

Hol állottak várak

És vidám dal szállt,

Széthordott romok várnak.

Nem bírták tovább!

Csendben ültem a kőhalmon,

Néztem az apró hont,

Elképzeltem, hogy egykoron

Sok szív ezért dobogott.

S hullott a porba számtalan,

Midőn döngették a várfalat,

De küzdelmük mind hasztalan,

Mert itt nyugszanak most, alant.

A világ fölé emelkedett.

Ám, nem maradt, csak kis kupac.

Jóban, rosszban bővelkedett

És erősítette a kudarc.

Hűvös szél, mi megindít,

Ahogy átkavar a romokon.

- Drága Hazám!- már megint,

- Csak reád gondolok!-

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

Gyovai Jánosné üzente 12 éve

Gratulálok Zoltán!
Nagyon szépen írsz a régi időkről és mindazokról akik feláldozták életüket, Hazájukért, és főleg amit Hazánkról írsz, ahol mi most BÉKÉBEN élünk gyermekeinkkel, unokáinkkal. Köszönöm olvasó társaim nevében is.

Válasz

Pinczés Zoltán üzente 12 éve

Köszönet minden hozzászólásért, és különösen azért, hogy olvassátok.
Mint tépett vitorla, dagadok a szélben,
S ha ezt átéli az olvasó!! Na én ezért élek!!

Válasz

Maretics Erika üzente 12 éve

Hidd el, nem hasztalan a küzdelmük, az is bizonyítja, hogy ma itt vagy, és a Hazádról írsz, ilyen szépen.
Gratulálok!
szeretettel.Erika

Válasz

Vida Zoltán üzente 12 éve

Drága druszám!

Már megint felül múltad önmagad...

Mindig meg lepsz valamivel engem,
bár már kezdem megszokni :-)

De ebben a versben nem csak a vers
szépsége dicsérendő,
hanem inkább az a fontosabb, ami mögötte van.
Biztos vagyok abban, ha hamarabb születsz ezzel a lélekkel..
valahol a vártán állva kaszabolnád az ellenséget..

De az biztos, hogy gazdag a lelked,
annyira, hogy ezen a terméketlen világon
úgy kell ez, mint egy falat kenyér.....
Kívánok neked nagyon szép napot,
és azt, hogy ha kard nincs is a kezedben,
a tollaz le ne tedd... még vagy 100. évig.

Maradok hozzád őszinte tisztelettel:

Vida Zoltán.