Már versenyfutással kezdődik az Életem és az épületben ettől függ a létem.
futok egy békáért, de nem egy állatért, hanem egy másikért.
Futok száma tíz, békák száma húsz, de most még nem tudjuk, hogy Ki mit húz.
Már a rajtnál három orrhosszal én vezetek,30 méteren belül 15 ezredet mérnek.

EZ MÁR JÓ

Van már egy békám, s már látom, hogy nem lesz könnyű munkám.
Rám osztottak egy egész raklap lisztet, de még nem tudom, hogy az épületben
hová rakjam az ikszet, hogy kihúzzam a raklap lisztet.
Végre megtaláltam a kezdő utat, de a hajcsár szövege 'biz már untat, hogy
induljak és keressem meg az az adott raklapot, ami utólag kiderült, hogy

hat mázsát, nyomot.

Én?
Aha - a válasz.
Mondom magamban: Indulj, Nono,mert ez megint fáraszt,
Elindulok.
Megkeresem.
Betolom a békám a raklap közé, Valaki jön.
Szolok, hogy ízé hibás a békám
Ő ügyet se vetet rám.
Békám sír és nyekereg, és én tovább szenvedek.
Nehezen, de sikerült a hat mázsát felemelni, így megpróbálom a raklapot kihúzni.
Nem nehéz csak hat mázsa!
Látom, az épületben felettem csöpög már a pára.
Jól van, nem csak én izzadok.
Valaki megtol hátulról, szint örömömben sírok, így már irányba is állok.


A TÁV CSAK 60 MÉTER

Megpróbálom kihúzni.
Megpróbálok a békám és én köztem egy domború ívet mutatni.
Megfeszülők, mint a Krisztus!
Anyám, milyen mesze van a vége, kiáltom: Segíts Jézus!
Vállam előre, szemem jön ki,
Jó, hogy rajtad a szemüveg, amely megvédi a kieséstől a szemedet.
Lábam helyben jár.
Már félig kapar, de a küzdelmet nem adom fel igen egy hamar.

SEGÍTSÉG

kiáltom több nyelven,
mert ha az árut nem viszem ki, akkor a cég neve áll hírben.

Kiáltottam:
Hilfe! -/német/
Nómozs! -/orosz/
Secours! -/francia/
Auxilium! -/latin/

SEHOL SENKI!

Csak feszülők egy helyben.
Előttem egy szép látvány tűnik fel.
Hölgyeken feszülnek a blúzok.
Ruhákról esnek le a gombok.
Jön egy kolléga, lehajol előttem és jót röhög,
miközben én verejtékben fürdök.
Látta, hogy szenvedek és megkérdi, hogy segíthetek?
Segíts, ha akarsz, de ha nem akkor is a barátom maradsz.

MEGLÖK.

Végre elindulok!
Közben magamban az örömtől egy dalt dúdolok
E lendülettel 40 métert haladtam.
Visszapillantottam.
Lefulladtam.
Jön egy másik kolléga, hogy verejtékezem, segítséget nyújt
és erősen rázza a kezem.
Mond egy pár biztató szót és tovább halad és vissza kiállt:
A táv már csak 20 méter, ezt tegyem meg minél hamarabb,
mert z árut már várják!
Az utat előttem fel is szántották.
Így már tudtam haladni a raklap lisztet el is bírtam húzni.
Új erővel, szinte tisztán igaz kimerülten és fáradtan, de Boldogan
bontottam ki a műanyagból az árumat és mosoly öntötte el az arcomat.

EKKOR

sietve és üvöltve jő a Hajcsár, szája habzott már