Herbert W. Franke nyomán

.

Invázió

.

„Az űrutazás első törvénye:
A Föld koordinátáit kiadni
semmiként nem szabad.”
 

Az lény melyet először vizsgáltak,
Mohaszerű volt, de inkább állat.
Az analizátort a Biológus fejére tette,
De csak dühöt, és félelmet észlelt.
  .
Az egyed veszettül ugrált a rácsnak.
A Kapitány elcsavart egy kapcsolót,
és a kemény sugár szétroncsolta  a testet,
A szellőztető máris tisztára mosta a teret.

.

A másik, egyszerű lény, otromba csápokon,
A Biológus az alakra irányította műszerét.
„Félelem. Hol vagyok, mit akarnak tőlem?
A vibrátorom vajon működik, el innen…”

.

A Kapitány ismét elcsavarta fogantyút,
Sugárnyaláb, majd a szellőztető sziszegése.
Talán nem kellett volna elpusztítani?
Csak semmi kísérletezés, ez a szabály!

.

 Az utolsó egyed különös szerzemény,
Nyugodtan kuporog a ketrec közepén.
A műszeren sem jönnek a jelek,
Csak kérdés van, de nincsen felelet.

.

Kis állítások, finom behangolás,
Egy pillanat, és jön át az adás…
„Látom, hogyan működik a gép,
Megvan automatika is rég…
.
A frekvenciára ráhangolódom, menten,
Védőpajzs nem kell, minden rendben.”
A Kapitány hirtelen elfordítja kapcsolót,
Fény villan, de bent nem történt semmi.

 .
„Tejút, Naprendszer, harmadik bolygó.”
A Kapitány háromszor lő. Riadó! Riadó!
A Biológus élettelen. Tíz perc múlva start!
Nem hozhatunk a Földre vészt és bajt!
  .
 A ketrecben mozgás, a rácson kifolyik,
és az idegen, Biológus testére tekeredik.
A Kapitány és társai vadul tovább lőnek,
Az eredmény semmi, a Biológus éled…

.

Úgy tűnik visszatért belé újból az élet,
Szeme nyílik, ajka megremeg:
„Irányszög: omega tíz, huszonkét alfa ”
„Epszikon negyven, ötvenöt lambda.”
.
A Kapitányt láthatatlan fal tartja vissza,
Tehetetlen, bár elméje tiszta.
A lény elhalad mellette, mintha ott se lenne,
Pilótaüléshez tart, helyet foglal benne.

.

Az űrhajó fúvókái felsírnak, megremegnek,
lassan felemelkedik és behatolt a paratérbe.
A műszerek a Föld felé vezető utat mutatják
mellette az idegen lény, ügyet sem vet rá.

.

Kénytelen megállapítani, hogy a hajó,
már nem neki engedelmeskedik.
Csak tehetetlenül bámul maga elé,
Az meg tovább száguldott a Föld felé