Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Ismerős gondolat ütötte fel fejét,
Itt hagyni kis hazám minden emlékét.
Feledni a gyötrő múlt minden hajnalát,
Sorsára hagyni az őseink otthonát!
Megrogyott lábammal, csak tűnni innen el!
Szorongó szívemben vérző sebekkel,
Könnyekbe fojtani a boldog napokat.
Így kezdett gyötörni e furcsa gondolat.
Vesztem volna akkor el! Még az elején!
Pihentem volna az álmok mezején.
Beteg testem, ha nem gyógyítja orvos,
Talán nem lennék ott, ahol szenvedek most.
Vállamat nem nyomná örökségem súlya.
Nem néznék zokogva a fájó múltba,
Hogy élhettem volna szebben és nem így,
S nem kínzott volna az a rengeteg kín.
Szakadt ruháim nem fújná a szél.
Talán nem ember az, aki néha fél?
Mi lesz velem holnap? Ki rúg majd belém?
Lesz e aki ápol, ha leszakad majd vesém?
Vitázni a nappal, ha kinn fekszem a padon.
Eső elől bújni, hogy ne verjen oly nagyon.
Hidegben, egy csepp meleget találni.
Hosszú út során néhányszor megállni.
Levegőt is venni! Nem csak port szívni magamba!
Könyörögni az éghez, hogy ne hagyjon magamra!
Válasz nélkül aztán, csak a gondolat marad,
Szívemben űr, s megannyi harag.
Harag a múltra, s remény a jövőre.
Nem látni az utat, csak menni előre.
Céltalan haladni, ki tudja hova?
Lesz e a nyomoréknak valaha otthona?
Mit is kell tenni? Hisz minden hiába!
Megannyi próba, de mégse vitt irányba!
Fáradt lépéseim lassulnak az éjben,
Talán adatik egy hely, hol pihenjek békében.
Pihenhetek végre örökös álomban,
Úgy élhetek végre, ahogy az álmodtam.
Tiszta ruhákban nélkülözés nélkül.
Talán majd onnan, a világ is megszépül.
Gyáva volnék hozzá, hogy életem eldobjam?!
Mindig azért éltem, hogy nehogy elbukjak!
S lám, megérett az alma s földre hullott árván,
És elszáll majd a lelkem az angyalok szárnyán.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!