Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatör versírók klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogozhatsz, versenyezhetsz stb.
Szeretettel várunk és örömmel fogadunk :))
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatör versírók klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Vastag, öreg házak ölelése,
a hőségtől puhult
aszfaltjárdák fölött,
nekem az otthon.
Az Andrássy út fái
betonba szorítva
a természet maga.
Itt lettem ember,
a forgatag lüktető részem,
villamos zaja nélküli
süket csönd, nem kell.
A hűvös kapualjak
ismerős dohszaga
orromba hatol,
a múlt elém perdül.
Százéves, stukkóval díszített
bérház mellett,
poros játszótér.
Nehéz, pirosra festett
vashinták alatt gödör,
melyet annyi gyerekláb
mélyített az idők kezdete óta.
A Nyugatinál könyvet áruló
férfi, magát reklámozza,
csak olvass, fel sem pillantva.
Kis eldugott közért,
a környékről mindenki
odajár, hiába ócska.
Az eladó régi ismerős,
szemben lakik, évtizedek óta.
A lánya Amerikában él.
A házak körfolyosóin, kis
hokedlin öreg nénik ülnek.
A megszokott kép részei.
Megfigyelnek mindent,
s közben tovatűnt életükről
mesélnek.
Az utcai kockakövek közt,
ecetfák nőnek az égig.
Itthon vagyok. Igen, itthon.
|
|
Vincze László írta 3 napja itt:
02. 16 benéztem, előbb- utóbb remélem összejön a csapat (ismét).
Vincze László írta 1 hete itt:
Szervusz Józsi! Olvasom a verseidet, kb. mennyit írtál eddig? Régen nagy élet volt itt, rengeteg új verssel. Az élet kissé tovasodort most talán ismét megpróbálhatjuk, ha lesz hozzá elég aktív. tag!
Harmath Jozsef írta 2 hete itt:
én sokat vagyok itt...üdv
Vincze László írta 2 hete itt:
Ha van még valaki írjon!
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!