Az első versemre emlékeztet ez a versed:))) Ez az egyetlen olyan versem, amit nem "kaloda" stílusban írtam ;)) Most visszatekintve, sok hibát látok benne, de amint mondom is versemben, "Ugye nem is volt ez vészes,
Első próbálkozáshoz képest?" :)))) Pusza: Edit




Íme az első versem, aminek még címe sem volt:

Verset írni nem tudok,
Mert én költő nem vagyok!
Csak azért próbálkozom,
Hogy színesítsem a blogom.

Levelezőn járom az iskolát,
érettségi a célom, kiskomám!
Negyven éves fejjel tanulok,
A padban ülve néha, elzsibbadok.

Az agyam nehezebben jár,
Tanulni viszont nem kár!
Csak az angol nyelv ne volna,
Könnyebb lenne diák sorsa!

Mi magyarul írva van,
Azzal nincsen semmi baj!
Valahogy megtanulom,
S legtöbbet fel is fogom.

Nem sokára vizsga van,
S ezért versem vége van.
Ugye nem is volt ez vészes,
Első próbálkozáshoz képest?

Pécel, 2007. 09. 21.

Válasz

Szia László!
Egyetértek veled mindenképp abban, hogy a mondanivaló ma legfontosabb. Találkoztam olyan 'költővel' kinek a versei olyan tökéletes rímekkel büszkélkedtek, hogy na! És mikor megkérdeztem tőle, miről is szól, annyit mondott csak, hogy az ő verseiben nem kell gondolatokat keresni, mert az nincs... (most nincs időm megkeresni a pontos válaszát). Akkor meg minek ír??? A vers szerintem egy keret, egy forma. A különböző rímfajták más és más hangulatot tudnak kifejezni, az is érdekes játék... Én magamnak azt a nehezített formát választottam, amelyben a kezdő sorok lányneveket adnak ki, a vers adja magát mindig, és a mondanivaló tükrözi az éppen aktuális hangulatomat, amely néha csak 5 percig tart, amíg a verset lejegyzem. Így is bármiről bármit el lehet mondani, pedig ez egy szoros forma, bemásolom neked a RITÁCSKA kezdősorra írt verseimet (egy este)
Vincze László

Elég!

Régen szerettelek, de elegem van!
Idegenek lettük, – ez van!
Te is mást akartál, én is,
Áruló lettél, aztán én is.
Csak az fáj, sőt ég is!
Sose feledlek, vagy mégis?
Kínok közt fetrengem mostan,
Aztán a követ gyorsan felmostam.



Éjszaka

Rémülten ébredek álmomból,
Izzadok, ver a víz.
Talán baja esett?
Á, dehogy csak a szív!
Csalóka az álom,
Sorsunk vajon merre visz?
Komisz reggelek, adtok-e vigaszt?
A Szerelem Örök, és az ember benne hisz…


Reggel

Ragyog arcod reggelente,
Ismét együtt süt reánk a Nap.
Tízezer éj is kevés, hogy beteljek Veled!
Áldom a sorsot, Érted mindennap.
Csókod, ölelésed, halk szavad,
Suttogó becézésed, s egy mosoly…
Kinyitja szirmait a virág, és én
Áldom Érted Sorsomat.


Nappal

Régóta vártam Reád,
Időtlen idők óta kereslek.
Te jöttél, s egymáséi lettünk,
Álmodom ébren is, megszeretlek!
Csapda a szerelem, édes verem!
Sorsunk, csillagzatunk együtt
Ki tudja, meddig kering?
Ah, mégse bánom, ha belé esem!


Este

Reggelre nem vágyom soha,
Istenem! hisz Veled lehetek.
Tán másnak hiányzik a fény,
Ám én Belőled vehetek.
Csillogás, pompa, ragyogás
Szép szemed az, semmi más!
Ki az a balga ki másra vágyna,
Amikor Tőled horpad be a párna?


Rajongás

Rajongok Érted kedvesem,
Ingok egy kicsit, aztán beléd esem.
Te meg nevetsz rajtam: ha, ha, ha…
Ácsolom bitóm, kezemben balta.
Cammog az óra, – távol vagy.
Sietve vágtat, ha velem vagy.
Kedvem oly nagy, mint a Himalája,
Aztán esztendőre elhagylak: alászolgája!


Kell-e?

Részeg vagyok mosolyodtól,
Izgatott, a szép szavadtól.
Tekinteted hipnotizál,
Álomködbe vulkanizál.
Csipke, selyem, puha bársony,
Sietve nyúlok el Veled az ágyon.
Karod ölel… Örökké! Örökké!
Aztán jön a reggel: soha többé!


Putri

Rájöttem csak Te vagy, s lehetsz
Ismerlek már, csakis te kellesz!
Tárom karom, s akarom
Álomra ide hajtsd fejed aranyom!
Cigányleány teérted epedek…
Sietve mondta: „igen”: Egek!
Kínhalálom lesz, érzem hamarost,
A putri sok pulyáktól lesz haragos.


Rák és a hal

Rákkoma „rükverecben” halad,
Integet, úgy visz egy nagy halat.
Tátog a hal, kiáltaná: Segítség!
Ám a rákon úrrá lesz a sietség.
Csobban a víz, és a rák viszi a halat,
Szorítja, pedig nem kicsi falat.
Kepesztet a hal menekülne, úszna…
Aztán a hal viszi a rákot túsznak.


Miért ölsz?

Rozsdás késeden friss a vér,
Ihol a sebem, folyik a vér.
Tátongó lék, testemen,
Ám te nevetsz, esetemen.
Csorog a vér, hagy az erő,
Sunyin szólsz: hisz ez nyerő!
Kellették, szerettelek, védtelek,
A sírom ástam meg: veled.


Bűnöd

Régen mindent elmeséltél nekem,
Ilyen-olyan eset: „ez történt velem”.
Titkokat mondtál: bűnt, csalást,
Ármányt, hitszegést, gyilkolást.
Csak aztán, amikor mindent elmondtál,
Sietve végleg a szemétbe dobtál.
Kárhozott lelkedet én viszem tovább,
A halál értem jön, nincs tovább!


Ne szólj!

Résnyi ajkad, nincs már szó,
Igaz, mire is lenne az jó?
Te tudod, a mindenem voltál,
Ám annál inkább kicsúfoltál.
Csacsogó ajkad másra nevet,
Sírba teszel így engemet.
Kóró nő a sírból, s egy nebáncsvirág,
A halottak békéje, átkot hoz rád.

Válasz

Kedves Katalin!

Köszönöm a kritikákat és továbbra is várom a kritikáidat.
A kritikákból tanulok, de a rímekkel nem foglalkozom / nem azért mert nem tudnék /, de én nem tudom elfogadni azt, hogy a szabadon jött gondolatokat csak azért átdolgozzam, hogy valamilyen rím formához igazodjon. / nem véletlen, hogy kedvenc költőim Ady Endre és József Attila Ők is elsősorban a tartalmat tekintették fontosnak. Az én felfogásomhoz az a vers áll közel, amelyiknek van mondanivalója, a hármas követelmény kielégíti, és sem szó, sem mondattanilag nem földarabolt / nincs egy mondat több sorban /. Természetesen az lenne a legjobb, ha még tiszta rímek is lennének. Ezt a verset is azért írtam, mert elég sok ilyen mondatanilag (( szerintem helytelen )) szétszabdalt sekély mondanivalójú írást olvasok, de mivel csak szinbolikusan fejeztem ki magam, hogy senkit ne bántsak meg és az olvasóra bíztam az értelmezést.
Az életben is renitens voltam amíg aktívan dolgoztam. Nem bántam meg mert a volt kollégáim és tanítványaim a mai napig is szeretnek. /
Üdvözlettel László

Azért nem lettem magyar szakos tanár és a műszaki területet választottam, mert egy felkészítésen amikor magyar és történelem szakra jelentkeztem, egy tanárnővel összekülönböztem egy felvilágosodás korabeli költőnk munkásságán (( nem az irodalmi elemzésen, hanem a mondani valón )) és akkor azt mondtam nekem Senki ne mondja meg, hogy mit gondoljak. Így lettem Villamos tanár és vadgazdálkodási szakmérnök.
De azért szeretettel várok mindenféle kritikát, mert az élet egyik szépsége, hogy nem vagyunk egyformák.

Válasz

Kedves Laci!
Remek vers lehetne,egy ici-pici odafigyeléssel!Tükrözné a szándékod,az akaratod,és a kívánalmakat,hogy sokan olvassuk,és véleményezzük!Jó ideje figyellek,és sajnálom,hogy a tartalom számít a verselésedben,a formát,teljesen elhatárolod!Pedig csak egy lépés,ahhoz,hogy keretekbe zárt verseid,tökéletesek legyenek!Szeretettel olvasom műveid,és elárulom,hogy a szabad verselési technika,távol áll tőlem!Szeretném megérteni,szeretnék,azonosulni,de sajnos nem megy!Szeretettel írtam-e véleményt,mert talán korban hasonlóak vagyunk,viszont a verstechnikánk alapkövei,különbözők!Ha nem zárod strófák közé,hanem engeded a sorokat szárnyalni,vagy némi változtatással,engeded a rímek érvényesülését,akár a versed utolsó sorát,átírhatnád!
Szeretettel:Kati

Válasz

A második versszak utolsó sorából lemaradt egy F betű / FELTÖLTÖM/ csak nem tudtam kijavítani.

Válasz